„Kedves Károly! Azért írok, mert bízom abban, hogy még időben szólok, s talán le tudlak állítani abban, hogy vesztedbe rohanj. Bár igazság szerint a te veszted már nem lenne igazi veszteség, sokan leírtunk már téged, nem tartunk mérvadó személyiségnek sem a kisebbségpolitika, sem a kárpátaljai magyar irodalom színterén – de sokan még most is felnéznek rád, legalább őket szeretnénk megóvni, hogy vezetéseddel, ártó közreműködéseddel véglegesen elszakítsák gyökereiket és olyan tévútra térjenek, amelyről nincs visszatérés.

    Megosztó, szélsőséges és a kárpátaljai magyarok érdekével és jóízlésével folyamatosan szembemenő magatartásoddal fájdalmas rombolást végzel olvasóid lelkében. Nem elég, hogy becsmérled a magyar jobboldalt, amely pedig most először talán tenni is tud valamit a határon túliakért, nem elég, hogy a nemzeti érdekeket tagadók politikai szekértáborát gyarapítod, vitatod, mi több, gúny tárgyává teszed a magyarság újraegyesítése terén tett erőfeszítéseket és vívmányokat, nem elég, hogy a nemzeti nihilizmus melegágyául szolgáló liberális ideológia mételyét terjeszted – hanem most még irodalmi értékeinkbe és édes anyanyelvünkbe is belerondítasz azzal, hogy trágár klapanciákkal becsteleníted meg a történelmi helyneveinket. Hogy merészeled Huszt, Ungvár, Munkács, Verecke szent nevét ilyen módon szájadra venni? Magát írástudónak tartó kárpátaljai emberhez méltatlan dolog ez, szégyent hozol vele a közösségre, amely felnevelt és költővé tett.

    A helyi közéletből és irodalmi életből már kiközösítettek korábbi mocskolódásaid miatt, mostani ámokfutásoddal csak azt éred el, hogy emberként is végleg leírjanak azok, akiknek még számít valamit a szép szó, a szülőföld,  a magyarság.

    Azt hiába kérném, hogy jó, igaz útra térj, megnyilvánulásaid sokaságát látva abban már nem bízom, hogy valaha is újra közülünk valónak tekinthetünk – de arra felszólítalak, sokunk nevében, hogy hallgass el. Ha csak ezen a hangon, ilyen módon tudsz szólni olvasóidhoz, akkor jobban teszed, ha néma maradsz. Jót tennél vele irodalomnak, nyelvnek, Kárpátaljának, magyarságnak egyaránt. Sőt, magadnak is.”

Lapszám: 2011.05.30