Hány az óra, Vekker úr?

Megkockáztatom: az egyik legjobb magyar film. Nekem legalábbis nagy élményem. Bő húsz éve is meglehet annak, hogy először láttam, most újranézve mégis pontosan felidéződött néhány jelenete. Ha nem is olyan élesen, mint pár éve, amikor a „kárpátaljai időről” szóló jegyzetemet a film szimbolikus jelenetére hivatkozva kezdtem.

Most újra minden mélyre vésődött: a hatalom természetéről roppant pontos képet adó, erős művészi élményt nyújtó alkotásnak ott a helye Fábri Az ötödik pecséte mellett.

Bacsó Péter filmje, a Hány az óra, Vekker úr?, 1985-ös keltezésű. Tudható róla, hogy Páskándi Géza ötletéből írta a rendező, s az is, hogy eredetileg Őze Lajos játszotta (volna) benne a főszerepet, ám a film forgatása közben súlyos betegen meghalt. Bacsó végül fájdalmas tépelődések után úgy döntött, hogy a félkész verziót elvetve az egészet újraforgatja Jordán Tamással (aki egyébként zseniálisan alakítja a zsidó órásmestert – bár nem lehet kétségünk afelől, Őze is remekelt volna). Ugyancsak érdekesség, hogy az egyik fontos szerepben az operaénekes Melis Györgyöt láthatjuk.

A II. világháború vége felé játszódó film a náci uralom és mentalitás felett mond kíméletlen ítéletet, ám több ennél: nemcsak az elnyomó hatalom természetéről kapunk hiteles képet, hanem arról is, mennyire viszonylagos fogalom a kitartás, a hűség és a megalkuvás, vagy akár a hősiesség. A 80-as években mindennek kétségkívül erős áthallásai voltak, hiszen a mű fogalmi rendszere és szimbolikája révén sok szempontból a kései Kádár-korszak kritikájaként is értelmezhető. Illetve, ezen is túlmenően: a Vekker úr úgy általában is leleplezi azt a hatalmi berendezkedést, amely megfosztaná a neki kiszolgáltatottakat belső szabadságuktól, tartásuktól, emberi méltóságuktól, s amely eközben halálosan retteg attól, hogy megvetetté, mi több, nevetségessé válik az erkölcsi szempontból fölötte álló elnyomottak szemében.

Ám azt is tudjuk, a nyers erőszakkal szembenéző erkölcsi fölénybe leginkább belehalni lehet háborús időkben – ez akkor is igaz, ha a filmben a zsidó órásmester csodával határos módon megmenekül. Igaz, azon a szomorú áron, hogy élete szerelmét elveszti.

Egyenleget senki se készítsen: a jó és rossz, igaz és hamis, humánus és embertelen szüntelen harcát illetően Bacsó sem lehetett mérlegképes. Ám azt megmutatta, hogy a fejünkben hordott pontos idő segít megtartani magunkat akkor, amikor körülöttünk végképp összekuszálódtak a dimenziók.

Ez képezi a film örök aktualitását.

Hány az óra, Vekker úr? - magyar háborús filmdráma, 1985. Rendezte: Bacsó Péter, zeneszerző: Vukán György, operatőr: Andor Tamás. Szereplők: Jordán Tamás (Veiszkopf Árpád/Vekker úr), Kállai Ferenc (pap), Melis György (Heller), Bánsági Ildikó (Elza), Hegyi Barbara (Panni).

több film

---

kinyomtatom!

oldal tetejére