Húz az unalom

Eleinte úgy tűnt, kedvencünk lesz az ATV új beszélgetős műsora, a Húzós. A címe ugyan nekem cseppet sem tetszett, már csak azért sem, mert egyáltalán nem fejezi ki azt, amit a képernyőn látunk: kényes kérdések, forró pillanatok, rázós ügyek vagy feszült hallgatások helyett sokkal inkább a kedélyesség jellemezte a beszélgetéseket (egy-egy ritka kivételtől eltekintve).

Ami nem is baj; az már inkább a műsor rovására írható, hogy a családias hangnem ritkán járt együtt lélektani mélységekkel, belső megnyílásokkal – mégis úgy tűnt, hogy Rónai Egon riporternek és vendégeinek sikerült jól egyensúlyozniuk a sekélyes bulvárcsevej és a dögunalmas komolykodás között. Ha nem is karcoltuk magunkat véresre az izgalomtól és nem is estünk transzba a megvilágosodás katarzisában, általában élveztük a minőségi szórakoztatás profizmusát.

Ám adásról adásra valahogy szaporodni kezdtek a beszélgetésekben az érdektelen üresjáratok, egyre gyakrabban érződött az erőltetettség, s ezt a riporter olykor fontoskodónak látszó közbevágásai sem tudták elhárítani – mint ahogy az egyébként színes „sztár”egyéniségek személyes sármja és intellektusa sem tudott kibontakozni (Geszti, Vágó, Bródy… – velük sokkal jobb, érdekfeszítőbb párbeszédeket is el tudok képzelni).

Legutóbb aztán már úgy látszott, Rónai Egon hamarább unta meg a saját műsorát, mint ahogy az formáját kifuthatta volna. Pedig első vendége a mindig sziporkázó és pörgő, nagy dumás és remekül sztorizó Csapó Gábor volt, akivel nehéz lapos műsort készíteni – úgy tűnik, ezúttal sikerült. És én bizony nem tudtam a második vendég, Katona Klári átszellemült mosolyaitól sem meghatódni, valahogy művi, mesterkélt és magatevő volt mindaz, amit elmondott, s a riporter kényelmességi okokból inkább besétált a kicsit ködös álomvilág díszletei közé ahelyett, hogy néhány alapvető dologra rákérdezett volna. A végén nagy mosolyok közepette jól alá is tettek egymásnak – én meg csak azért nem unatkoztam eléggé, mert ezt a bosszankodásom nem hagyta.

---

kinyomtatom!

oldal tetejére