Balla D. Károly webmagazinja

Halálkeringő - szédülés nélkül

Köves Krisztián Károly 2010-es filmje jófajta pszichothrillernek indul, de a történet fokozatosan felszámolja saját műfaji kereteit. Miközben igényes, művészfilmbe illő képi elemek uralják a látványt, aközben komikus és abszurd elemek épülnek a történetbe, ami még nem lenne baj, de jönnek sorra a sablonmegoldások is.

Hosszú ideig sikerül az információk késleltetésével valódi feszültséget kelteni, ám miután (a részben könnyen kitalálható) előzmények kiderülnek, szépen leül a mozi, hogy aztán némi erőlködéssel eldöcögjön a kényszerű végkifejletig.

Elza, a rendőrnő a harmincadik születésnapjára totális válságba kerül. Nem szereti ugyancsak rendőr férjét, nem tőle, hanem egy drogdílertől vár gyereket, aki ráadásul rendőrgyilkosságba keveredett, s most nála parkíroztat táskányi kábszert. Dobó Kata, bár alkatától idegennek látszik a szerep, meggyőzően alakítja a kemény, de megtört nőt, akin nem segít sem a pia, sem a cigi, sem a drog, sőt az sem, hogy felismeri: nem a saját életét éli. Miután valami szörnyűség történt a lakásában (minden csupa vér), a talaj végleg kicsúszik lába alól, személyisége szétesőben. Tovább nehezíti a helyzetét, hogy betoppan a tíz éve nem látott rendőr-papa, aki elől nem sikerül elrejtenie a gyanús nyomokat.

A magát halálos betegnek mondó kivénhedt nyomozó apát Kern András alakítja, és erőteljes jelenléte mintha a film egészét áthangolná. A zárt tér frusztráló feszültségéből, a helyzet véres komolyságából új dimenzió nyílik a komikum, az irónia, a cinikus, olykor morbid humor felé. Nehéz eldönteni, hogy ez egybeesik-e az alkotók szándékával, ám annyi bizonyos, hogy a Rusty szerepében nagyot alakító Kern sajátost színt hoz a vászonra, ezzel azonban részben le is bontja azt, ami a film építménye lehetne.

Köröz, keringőzik a kamera a lakásban, körbejárja az egymás titkaiban a fal két oldalán kotorászó hősöket, a történetbe mégsem tudunk beleszédülni, mert túl sok a kiábrándítóan erőltetett jelenet (vállsebét varrja be félkézzel Elza, egy hajómodell spiccével nyit bilincset Rusty, a hasba szúrt férj lendületvesztése és belehullása a gyerekágyba stb.), túl sok a snitt, túl sokszor hullik le a véres kés, gyanúsan mesterkéltek a pisztolyfogások, s végül mindent tönkretesz a meggyőzőnek legkevésbé sem látszó zárójelenet.

Kevesebb vérrel, de több drámával, kevesebb trágár szóval, de több éles párbeszéddel, kevesebb kokóval, de több szédülettel talán emlékezetesebb lenne ez a sután rövidre zárt halálkör.