Egy „Írogatsz még?”-történet

Szakmai körökben szeretnek emlegetni ilyen történeteket. Szerintem már közhelyszámba megy a megállapítás, miszerint a régen látott jóindulatú ismerős semmi mással nem tudja jobban megsérteni az írót, mint a címben szereplő kérdéssel. Annyian számoltak be ilyesmiről, hogy lett is belőle önironikus rovatcím a Literán… Tőlem talán most kérdeztek hasonlót.

Szó se róla, önérzetes író joggal gondolhatja magáról, hogy ő nem írogat, hanem hatalmas odaadással írói hivatásának él (különösen, mióta megtudta, hogy az irodalom a nemzet szolgálója), alkot, teremt, esetleg ír, ÍR, ÍR – no de hogy írogat??… Emlékszem, Horváth Anna beregszászi keramikusművész is mennyire megsértődött vagy 30 éve, amikor a Stúdió c. tv-műsor riportere, Petrányi Judit a műhelyébe lépve ezt kérdezte: „És akkor itt tetszik babrálgatni?” – pedig Annában nem tengett túl az önérzet, de ez neki is sok volt.  Jóindulatú érdeklődéssel most valami hasonló módon kíváncsiskodott az én régi ismerősöm. Svédországba vitte a sorsa, ott lett szakács. Bocsánat. főszakács, séf… Most megtalált a neten és utánaszámolt, lassan tíz éve annak, hogy 2004-ben utoljára találkoztunk. „Éppen akkor léptél ki az Írószövetségből. Írtál azóta valamit? Jelent meg könyved?”

Arcátlan nagyképűséggel csak ezt a listát küldtem el válaszul:

1. 2005: Szembesülés – regény
2. 2007: Az ezredforduló hét esztendeje – naplókönyv
3. 2008: A Pilinszky-projektum – szonettek
4. 2008: Magyarul beszélő magyarok – esszék, publicisztikák
5. 2009: Harmadvalaki – versek
6. 2011: Tejmozi regény
7. 2012: Kő és árnyék – versek
8. 2013: Az utolsó futamok – naplókönyv

---

kinyomtatom!

oldal tetejére