A kisstílű akarnok figurája
![](picture.php?picture=images/news/335_pic.jpg&size=250)
Részletesebbet igen, tárgyilagosabbat és árnyaltabbat is olvastam már. De szenvedélyessége mellett is ennyire telibe találó elemzést még nem olvastam Orbán Viktor karakteréről.
Hajszálpontosan kirajzolódik a kisstílű akarnok figurája, aki egy
országot próbál szerezni magának, hogy kisebbségi komplexusait
kompenzálja, aki megittasul saját beszédeinek hazug pátoszától és aki az
akaratának alávetett elvtelen talpnyalók hajbókolásától és a sikeresen
becsapott tömegek tapsától infantilis hatalommámorba szédül olyannyira,
hogy elveszti valóságérzékelését és harci szenvedélyének kiélésén túl
semmi sem érdekli. Illetve talán már az se igazán.
Ám mindemellett a
szerző – mély tisztelet
Mester Iván egyetemi docensnek –
természetesen figyelmeztet arra, hogy el kell jönnie a kijózanodás
pillanatának, de „amíg nincs választási alternatíva, addig úgy tűnhet,
OV mindent túlél.”
Mielőtt néhány fontos passzust idéznék a NOL.HUn megjelent, stílusában is remek írásból – A páciens neve: Orbán Viktor
– egyetlen saját meglátásomat ide illeszteném, inkább csak a cikkhez
fűzhető gyors kommentként. Az utóbbi hónapok történéseit végiggondolva
nekem olykor az a benyomásom, hogy minden látszat ellenére Orbán már nem
a győzelemre játszik. És nem is a túlélésre. Tudat alatt bizonyosan
érzi a vesztét és tisztább pillanataiban talán szintén felsejlik előtte,
milyen súlyos bukás vár rá. Esetleg még tudatosul is benne, hogy amit
sorozatosan tesz, azzal felgyorsítja saját maga szellemi összeomlását és
valószínűleg rendszerének a bukását is. De már nem tehet mást, mert
skorpióvá lett, és a skorpió akkor is halálos mérget ereszt a békába, ha
az éppen szívességet téve neki a folyón viszi át. Orbán már nem akar a
túlpartra jutni, de még megpróbálja kiélvezni a halálos csípés minden
minden mozzanatát.
És akkor pár idézet:
…
OV okos ember, de nem igazán művelt, nem bátor, hanem gátlástalan
machiavellista, intoleráns, militáns karakter, aki megkérdőjelezhetetlen
intelligenciája mellett rendkívüli szerencséjének is köszönhette, hogy
bekerült a pesti értelmiségiek közé a jogász kollégiumba, ahol nem a
tanulás, nem az ideák érdekelték, csak a türelmetlen tenni akarás,
elsősorban önmagáért…
… Azért egyre kapkodóbb, türelmetlenebb, mert már unja. Persze a
legnagyobb problémát és unalmat saját maga számára a fantáziátlan, üres
nacionalizmus és nem utolsósorban saját üressé vált individualizmusa
jelenti: ezért van szüksége bárgyú tartalmakra az úgynevezett jobboldali
értelmiségi körökből, vagy a jobbikosoktól, és azért szalad bele
teljesen fantáziátlan elképzelésekbe, mint a szabadság téri emlékmű
elkészíttetése, vagy Kerényi Imre infantilisan anakronisztikus
ötleteinek felkarolása.
… Ami komoly gátja lehet a NER összeomlásának, az az emberek tartós
szegénységi küszöb közelében és félelemben tartása (a „van még mit
vesztenem” érzésének napirenden tartása), az információ- és
botránytömkeleg által előidézett közöny leküzdésének nehézségei, a
médiatúlsúllyal ideig-óráig fenntartható ellenállás, és nem utolsó
sorban a baloldal jelenlegi szereplőinek makacs ragaszkodása a baloldali
politikai térfél megtartásához.
… Abban a pillanatban, ahogy sikerül az OV mögött álló rendkívül
instabil intellektussal rendelkező politikai vonalat az
egzisztenciájukat sértő szankciókkal ellene fordítani, híveit és
szavazótáborát a korrupciós botránnyal, a teljes nemzetközi
elszigetelődés és Putyin ölelő karjainak rémével megosztani, kénytelen
lesz egyre vakmerőbb diktatórikus lépéseket megtenni, de ez
megállíthatatlanul felgyorsítja hatalmának amortizációját, EU-s
pozícióinak feladását és forrásainak elapadását. És ekkor OV szavazóinak
jó része is rájön, hogy Orbán Viktor sajnos nem egy nagy formátumú
bölcs vezér, de még csak nem is egy nagy varázsló.
Ajánlom meglátogatásra ezt a weboldalt is:
Frissítés
december 9. A Facebookon Horkay László református esperes megintett, hogy: Meg van írva: “Néped vezetőit ne átkozd!”
Reagáltam azzal, hogy átkozásról szó sincs, bírálatról annál inkább.
Jött a következő kioktatás egy szintén református oktatótól: minden
hatalom istentől való aki tehát a hatalomnak ellenáll, ítéletet von
magára. Mindez persze szintén az “írva vagyon” jegyében. Szokás szerint
ezek a derék reformátusok bibliai idézetek nélkül nem tudnak vitatkozni,
saját gondolat híján mindig kéznél van egy Róm vagy Mt vagy ApCsel.
Arra a kérdésemre hogy Sztalin vagy Hitler hatalma is istentől való-e,
eléggé zavaros választ kaptam, mint ahogy a vitába bekapcsoló opponensük
felvetéseire is nagyjából mindig ugyanoda lyukadtak ki. Egy ideig
kimaradtam a láthatóan értelmetlen diskurzusból, végezetül pedig ezeket
írtam be:
Kedves László,
isten nélkül, úgy látom, a wc-be se tudnál már kimenni. a bibliára
hivatkozol folyton folyvást, a “meg van írva” megfosztott attól, hogy
önálló gondolataid legyenek. az isteni mivolt egy emelkedett és
filozofikus kategória (számomra legalábbis) és súlyosan istentelennek
tartok mindenkit, aki a napi (pláne politikai) csatározások piszkos
ügyeibe belekeveri az isteni elrendelést. így számomra te is egy
istentelen ember vagy, aki sokkal jobban megalázod a mindenhatót, mint
én, aki szegről-végről mégiscsak ateistának vagyok tekinthető, mert ÚGY
és ABBAN az istenben egészen bizonyosan nem hiszek, aki akár az
orbánviktor, akár a gyurcsányferenc nevű hataloméhes pszichopatáknak
hatalmat ad.
úgyhogy ha te az isten nevében véded akár egyiket, vagy akár támadod a
másikat, az a teremtő eszméhez kapcsolódó emelkedettségnek egyfajta
kézi vezérléssé való degradálása, amit számos református és kevés zsidó
ősöm nevében egyaránt kikérek magamnak.
örülök, hogy tisztelsz, mint költőt, én is tisztelem benned az egykor lakodalmakban muzsikáló zenészt
Kis csend következett, majd azért valaki csak beszólt, hogy
„Szégyeljem meg magam”…, az kedves költőtársam, talán békítőleg, ez
írta: …a keresztények nem mind gondolkodnak így!
Válaszom:
kétségtelen. mint ahogy hülye ateista is van. de a hülye
ateista nem gondolja, hogy a neki tetsző miniszterelnök hatalma az
ősrobbanásból következik.
Lapszám:
2014.12