Valaha kollektív blogolás színtere volt: meghívtam pár kollégát, hogy érdekességeiket itt publikálják. Blogarléc - Magasra tettük címen ment egy ideig. Aztán nekem lett ajánlóblogom, de elhanyagoltam, pedig optimalizált honlap volt. Most felújítottam és nagyon különleges zenéket és művészeti érdekességeket ajánlok benne olvasóimnak. Legutóbb Chagallt és Ligetit... Tovább

A témának mára külön szakirodalma lett... Az osztrák énekes(nő) és a hozzá való viszony hihetetlen indulatokat keltett és hosszú polémiákat indított. Sokan azt vallják, a jelenséghez és a személyhez való viszonyulás egyfajta próbaköve volt annak, hogy valaki toleráns, liberális, befogadó nézetű-e avagy sem. Sokan, akiket annak tartottam, kiderült, hogy mégsem azok... Én az esti műsor után - még semmilyen visszhangról nem értesülve - reggel ezeket írtam blogomban: Tovább

Komolyan mondom, a nemzeti érzés olyan mérvű csúffá tételére még a legelvetemültebb liberális kozmopolita zsidó buzi sem vetemedne, mit amit most a magát nemzetinek hazudó kormányzat művelt ezzel a barackfás übergagyival. A keletkezés előtörténet is botrányos, a kész dalmű pedig... (A néhány évvel ezelőtti langyos libazsírhoz vagy a köztársasági lakodalmashoz képest ez már kifejezetten cukormázas libafos.) De persze...
Tovább

Az operabéli borbély mindenütt ott van (Figaro itt, Figaro ott), a filmbéli viszont ott sem volt. Hogy pontosan hol volt, hol nem volt, azt még a népmesei frazeológia kedvéért sem árulhatom el, mert poéngyilkosság lenne, lelőném a Coen fivérek (ír, rendez, produkál) végső nagy csavarintását, amely annak ellenére okoz meglepetést, hogy a gyakorlott kriminéző eleve számít valami ilyesmire. Amivel itt a fordulat mégis túlmutat a „nahát!” meglepettségén, az abból fakad, hogy sikerül vele az igazságtétel kampós orrára jókora fricskát elhelyezni. Tovább

...nem tudnak eszembe nem jutni azok a hétfő délutánok, amikorra megkaptuk Gyurikától a tornatermet... Kicsit torzít a teljes hangerő, kicsit kaparja torkunkat a por, tíz percre mégis magába ölel bennünket az édes idő, egészen bizonyos, hogy most mi vagyunk a legboldogabb kamaszok az egész szovjet birodalomban. Tovább

Polanski első nagyjátékfilmjének a cím persze szimbolikus. Ugyanis a vízbe hulló kés tárgyi valósága a címbe emelve már jelképes jelentésű: a felszínre törő konfliktusok belső, rejtettebb okaira mutat rá. Az igazi penge valójában a karakterek mélyén csillan meg. Tovább

Sokszor látott kedves filmem. Mégis: mindig úgy nézem meg, mintha először tenném. Persze a két emlékezetes jelenet - a szeretkezés a sivatagban és a robbanás - hosszú évek távlatából is pontosan él bennem, de a sztori, a jelenetek egymásutánja kiesik a fejemből azalatt a 8-10 év alatt, ami két nézés között eltelik, így aztán mindig rácsodálkozom nemcsak a történet gyöngécske voltára, hanem arra is, hogy ezt a kicsit sablonos, kicsit erőltetett és eléggé propaganda-ízű cselekményt Antonioni milyen zseniálisan úsztatja át a költészetbe. Tovább

Pár hete kibővített családi körben beszéltem lelkesen egyik korai kortárs zenei élményemről. Úgy került szóba, hogy a tanulmányait Harkovban végző Tamás kis-kisöcsém (bátyám unokája) szóba hozott pár avantgárd ízű zenei akciót, performanszt, amelyekben maga is részt vett. Tovább

Egy emlékezetes performansz hiteles kronológiája: közvetítés percről percre. Markovits Teodóra posztmodern bűvészinas helyszíni tudósítása Balla D. Károly A SEMMI APOTEÓZISA című performanszáról az ungvári Archipenko teremből 2007. február 27-28-án. Az előadás részletes programja és tartalmi kivonata »itt olvasható. De lássuk, mit tapasztalt az, aki jelen volt az Archipenkóban: Tovább

Volt nekem 2007-ben egy blog-performanszom. Most, hogy előkerültek a heideggeri Semmit értelmező régi jegyzeteim (lásd), újra felidőződtek bennem a Semmi megragadására tett kísérletek, ezért úgy gondoltam, azok számára, akik néhány éve még nem voltak rendszeres olvasóim, itt, webmagazinomban felelevenítem az akkori prezentációt. (A szöveg egyes linkje korábbi fő blogomba vezetnek.) Tovább

Az 1990-es évek legelején, amikor Évával a budapesti mozikban először szabadultunk rá a friss nyugati kínálatra, habzsoltuk a Greenaway-filmeket. Még érződött a botrányszag A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője körül, s mi nem tudtunk betelni a felkavaró és páratlanul szuggesztív képi világgal s az ezt kísérő hatásos zenével. No persze a történet sem volt akármilyen. Tovább

Vukán György és Szakcsi Lakatos Béla 2008-as zongoraduó-koncertjének közvetítése a Duna TV-ben. Soha kellemesebb és tartalmasabb ellazulást! Hallani már hallottam így őket ketten, no de a látvány! Élmény volt tapasztalni, két gyökeresen különböző alkatú muzsikus hogyan oldódik fel a jazz iránti odaadásban, az egymásra-figyelésben és az együtt-játszás tobzódó örömében. Tovább