A Kertész Ákos-ügy

Elvi szempontból A magyar genetikusan alattvaló mondat nem különbözik A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Kertész Ákos ballábas rúgását a magyar baloldal díszsorfalat állva hálószaggató öngóllá erősíti.

Kertész Ákos hétszer

1. Elsősorban persze azért kínos az ügy, mert a jelentős magyar író olyan megfogalmazásra ragadtatta magát, amelyet nem lehet mentegetni. Erre a mondatra: A magyar genetikusan alattvaló – nincs mentség, bárhogy is csűrjük vagy csavarjuk, hiába szépítjük a helyzetet a kontextusra való hivatkozással, az írói munkásságba helyezéssel, szólásszabadsággal, történelmi tapasztalattal és személyes keserűséggel, értelmezési kísérletekkel. Elvi szempontból a Kertészé bizony nem különbözik A cigányok genetikusan tolvajok, A zsidók genetikusan büdösek típusú mondatoktól. Ezek rasszista kijelentések. Aki mást mond, mellébeszél.

2. A kínosság második oka, hogy a mondatot és a hozzá tartozó gondolatsort olyan személy vetette papírra és tétette nyilvánossá, aki egyrészt jelentős magyar író, másrészt baloldali gondolkodású értelmiségi, harmadrészt zsidó származású. Mindhárom körülmény külön dimenziókat nyit a mondat és mondója megítélésében – és sajnos egyiket sem tekinthetjük mentő körülménynek. Inkább terhelő mindegyik, mert az első az írótársadalomra, a másik a magyar baloldalra vet árnyékot, a harmadik pedig alapot adhat olyanfajta okoskodásra, hogy lám, a magyar zsidók mégsem magyarok, valójában lenézik a magyarokat – ráadásul faji alapon.

3. Kínos az eset azért is, mert a magyar radikális jobboldal azonnal lecsapta a magas labdát. Természetesen az ítélkezésre – saját magatartásukat ismerve – szemernyi erkölcsi alapjuk sincsen, köreikben sokkal élesebb, gyűlöletkeltőbb kijelentések hangzanak el nap mint nap (gyakorlatilag következmények nélkül). Mégis: mostani acsarkodásuk arra a gondolatra is rámutathat, hogy a rasszista megnyilvánulások nem kizárólag az ő eszmei közegükből erednek. Felháborodásuk voltaképp arra tett kísérlet, hogy Kertész Ákost (és rajta keresztül a „nemzetáruló” magyar írókat, továbbá a baloldali gondolkodókat és a magyar zsidóság egészét) maguk mellé rántsák abba a sárba, amelyben oly szívesen dagonyáznak. Ez sokkal veszélyesebb manőver, mint a „sima” cigányozás és zsidózás, mert utóbbi éppen a „magyarozás” ellenében nyerhet szélesebb körökben látszólagos jogosultságot. Nagy kár, hogy ehhez az alapot egy antirasszizmusáról ismert író szolgáltatta.

4. Kertészt megvédte a nyílt levelét közlő Amerikai Népszava (nyilatkozatban és a főszerkesztő hosszú – egyébként a igen sok igazságot tartalmazó – írásában). A gesztus érthető, de nem szerencsés. A levél mellé is (ha már nem túl bölcsen publikálása mellett döntöttek) inkább egy distinkciót jelző szerkesztőségi jegyzet illett volna. Így azonban az író melletti harcos kiállással az egyéni vélemény kollektív ráerősítést kap. Lándzsát tört Kertész mellett a magyar politikai baloldal pártja is. A mundér becsületének ilyenfajta védelmezése egyfelől szintén érthető, kelthet akár elismerést is, másfelől azonban ezúttal a menthetetlen mentegetik, ami többek között azért is baj, mert ha legközelebb a jobboldalon elhangzó uszító kijelentések ellen lépnek fel ebben a pártban, akkor az már sokkal hiteltelenebb lesz, s rájuk süthető a vád, hogy a rasszista kijelentéseket kétféle mércével mérik.

5. Kertész Ákos nem kért bocsánatot, és azt sem jelentette ki, hogy esetleg mégsem úgy értette azt, amit leírt. Eszerint álláspontját fenntartja. Emiatt nehéz – vagy lehetetlen – lesz megszabadulnia a magyargyűlölő címkétől. Rontja helyzetét az is, amivel érvelt, tudniillik, hogy levelét az Amerikai Népszavának írta, így itthon ezt nem kérhetik rajta számon. Ez igencsak kétes értékű kibúvó.

6. És természetesen roppant kínos az ügy azért is, mert a liberális gondolkodású magyar értelmiség láthatóan vonakodik elhatárolódni. Vonakodik, mert pontosan látja azokat a társadalmi-politikai jelenségeket, amelyek Kertészt levele megírására késztették. Értik a keserűségét, s mélyen elítélik azt a magatartást, amely ellen az író kemény szavakkal fellépett. Ez a vonakodás e szempontból szintén érthető, s bár kínosnak látszik, valószínűleg az sem lenne sokkal elfogadhatóbb, ha tömegesen és látványosan mindenki hátat fordítana Kertésznek, mert akkor a rasszista mondattól elhatárolódók látszólag egy táborba kerülnének a ténylegesen rasszista nézeteket valló és most Kertészre acsarkodó szélsőjobbal. Egyfajta csapdahelyzet alakul ki tehát, amely nem kínál jó megoldást.

7. Végül: kínos a helyzet azért is, mert Kertész Ákos Makrája az egyik legjobb magyar regény, és egy-két generációnak a társadalmi eszmélésében jelentős szerepet játszott – így mindazok, akik szemében ez kultikus műnek számít, most veszélyben éreznek egy féltett szimbolikus értéket. Az elhatárolódás helyett ezért talán a harag az érvényesebb: hogy jött ahhoz Kertész Ákos, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe hozzon minket!?

(BDK BLOG, 2011.09.04)

Öngól a baloldalon

A Kertész Ákos-ügy hovatovább morális öngóllá válik a magyar politikai baloldal számára. A jelentős magyar író roppant szerencsétlen nyílt levele persze önmagában is kínos, rossz fényt vet arra a szellemi körre, amelynek Kertész nem csupán részese, hanem bizonyos szempontból képviselője is, ám ez a hatás többszörösére erősödik attól, hogy lapok, pártok, mérvadó személyiségek nem hogy el nem határolódnak a nyilvánvalóan rasszista kijelentéstől, hanem enyhébb esetben mentegetik a dolgot, durvább esetben mellszélességgel kiállnak Kertész mellett.Értem én, hogy nem akarnak egy követ fújni azokkal, akik (minden erkölcsi alap nélkül, lévén maguk az igazi rasszisták) nemtelen támadást indítottak a radikális szélsőjobb oldaláról (akad, aki elégetné, s akad, aki a Dunába lövetné - lőné! - Kertészt az összes zsidóval együt, lásd), ám azzal, hogy balról védik a védhetetlent, hatalmas erkölcsi kárt okoznak maguknak. A tekintélyében, hitelességében, erkölcsiségében amúgy is alaposan megtépázódott magyar politikai baloldal ezzel végképp lejáratja magát minden olyan jóérzésű ember szemében, aki szemernyi szimpátiát eddig még érzett irántuk.

Kertész Ákos bal lábával csak megpöccintette a labdát. A magyar baloldal díszsorfalat állva hálószaggató öngóllá erősíti.

Röstelleném felsorolni, egymás mellé linkelni azokat a megszólalásokat, cikkeket, blogbejegyzéseket, amelyeket nagyrészt az egyébként általam tisztelt (és más ügyekben velem hasonlóan gondolkodó) személyek tettek-írtak, maguk is mentegetve, "másképp értelmezve", "magyarázva" Kertész levelét. Sajnálom, érvelésüket én nem tudom elfogadni, s csak azt ismételhetem, amit fentebb írtam: mindezzel nem mentik a helyzetet, hanem növelik a magyar politikai baloldal amúgy is eléggé súlyos erkölcsi deficitét.

Kertész Ákos az ATV-ben adott interjúja során arra hivatkozik, hogy nem tudományos dolgozatot írt, ezért kifogásolt mondatát másként, átvitt értelemeben kell értelmezni. Ez egyfelől magyarázkodás, másfelől ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor erre a logikára hivatkozva az összes jobboldali publicista faji alapú zsidózását és cigányozását is el kellene fogadni, mert ők is hivatkozhatnak arra, amire Kertész.

BDK bázis Blog, 2011.09.06

A magyar zsidóság egyetértése

Napi blogom jegyzetét teljes egészében átvette [kép] a MAZSIHISZ honlapja, még ám ezzel a megjegyzéssel:

A magyar zsidóság osztja Balla D. Károly véleményét, amelyet alábbiakban közlünk.

Amikor pontokba szedve megfogalmaztam véleményemet, arra bizony nem gondoltam, hogy éppen ettől a közösségtől kapok ilyen megerősítést, mégpedig épp egy zsidóságát hangsúlyozó magyar íróval szemben.

[Mellesleg: a cikk napok óta vezeti a portál nézettségi toplistáját.]

A téma lezárása

Nem akartam már erre az ügyre visszatérni, de ma (09.08) a Facebook-oldalamon (ahol egyébként az e témában megosztott minden linkemhez számos hozzászólás érkezett) egyebek mellett ezt a megjegyzést találtam:

A probléma pont az, kedves BDK, hogy nem érted, meg sem próbálod értelmezni a Kertészt nem egyértelműen elítélők érveit. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de nem vettem észre, hogy vitába szálltál volna velük. csak hajtogatod a magadét, és az ellenérvekre érdemben nem reagálsz.

A következőket válaszoltam, s ezzel tényleg szeretnék továbblépni:

Egy: én erre a dologra visszatérni már nem akarok (akartam), nem hiszem, hogy tovább kellene rajta rágódnom. Most megszólítottál, hát reagálok, de utoljára.

Kettő: nem áll szándékomban vitába szállni senkivel. Elmondtam a véleményemet, mások egyes véleményéről elmondtam a saját gondolatomat; ennyi.

Három: a mentegető érvelések számomra elfogadhatatlanok, mert ha vannak is bennük részigazságok, egy (számomra nyilvánvaló) egész igazságot kérdőjeleznek meg vele, s ezért nem látom értelmét, hogy a szürke árnyalatairól polemizáljunk, amikor egy fekete négyzetről van szó.

Négy: a mentegetések elfogadhatatlanok azért is, mert ugyanilyen alapon ugyanígy mentegethetők (lennének) a jobboldali rasszista kijelentések, ám ezeket nem mentegetik Adyval, JA-val, a képes beszédre való hivatkozással, "de" kezdetű "árnyalásokkal" azok, akik ezt most Kertész esetében megteszik. Ha ott farkast kiáltunk, itt sem simogathatjuk báránnyá.

Öt: Értem, érteni vélem, megérteni próbálom a motivációkat. Sejtem, ki miért és hogyan. Nem gondolom, hogy ezekbe az összefüggésekbe nekem a konkrét érvekre való reagálásokkal, "vitába szálltál volna velük"-alapon be kellene avatkoznom. Semmi késztetést nem érzek erre, helyette inkább bizonyos tanulságokat vonok le a magam számára. E tanulságok nem túl kellemesek, de feldolgozásra mindenképpen érdemesek. Az ügy egésze fénycsóvát vetett olyasmire, ami eddig számomra nem volt (ennyire) észrevehető. Most egy-két dolog mintha lelepleződött volna. Amiért még akár hálás is lehetnék Kertésznek, ha a veszteség nem lenne fájdalmas.

(Ungvár, 2011.09.08)

Frissítés: Részlet Széky János cikkéből:

Már vasárnap bejárta a világháló magyar liberális szegmensét Balla D. Károly, az ungvári költő és közíró blogbejegyzése, aminél pontosabbat ebben a témában nem olvastam (azért egyvalamiben pontosítanám, nem is lényegtelen dologban). Ráadásul ezt a szöveget , ha jól értelmezem, saját álláspontjaként föltette honlapjára a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége is. (Fogalmam sincs BDK felmenőinek vallásáról, de az holtbiztos, hogy nem tagja semmilyen magyarországi zsidó hitközségnek. Csak egy korrekt vélemény az övé, ráadásul minden magyarországi belpolitikai érdektől mentes.) A magát konzervatívnak mondó médiában, ami árgus szemmel figyeli a baller blogbejegyzéseket, nem beszélve a Mazsihisz rezdüléseiről, ennek a közlésnek persze nyoma sincs. Zavarná a világképüket.

Utóirat

Az ügy a parlamentig jutott, a kormány pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha Kertész nem kér bocsánatot, akkor méltatlannak tarják a Kossuth-díjra. Ezután az író, bár bocsánatot nem kért, de (elég furcsa nyilatkozatban) „ezúttal” nyelvileg helyreigazította legkifogásoltabb állítását, mondván, hogy „helyesen ilyen mondat nincs”. Ezt olvasván - legvégül - én az alábbi parafrázisra ragadtattam magam: