Ha a közismert és a műfordítással kapcsolatban gyakran használt gúzsba kötve táncolni kifejezésre rákeresünk a Google-ban, két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy túl sok az egymástól eltérő változat. A Verset fordítani és Műfordítani mellett feltűnik a simán csak Fordítani, vagy A műfordítás olyan, mint kezdet… Az azonosítások-hasonlítások is más-más formában történnek: olyan, mint | annyit tesz, mint | annyi, mint… Ez a változatosság arra enged következtetni, hogy az időzők nem ismerik a pontos forrást, inkább csak hallották a szemléletes metaforát. Utánajártam. Tovább

Nem túl gyakran publikálok friss anyagot a Balládium Blogban, az archiválási munkával, a Kő és árnyák c. könyvem verseinek sorra publikálásával is el-elakadok. Az utóbbi hónapokban azonban talán érdekesnek mondható négy vers került fel friss bejegyzésként. Legutóbb a Kistangó c., kb. tíz éve megszűnt irodalmi portál felett nosztalgiáztam egy ott megjelent Arabella Dolýk-versfordításom okán, azelőtt egy apokrif Nyekraszov-vers friss magyarítását adtam közre, no és azért egy új szonettet is írtam, hosszú ideje az elsőt. Még korábban egy újságíró kolléga FB-bejegyzéséből kanyarítottam költeményt. Tovább

Újra ritkábban írok verset. Volt már így. Nagyjából 1996-os kötetem (Árokszélen) megjelenése után úgy látszott, végképp áttérek a prózára és főleg a publicisztikára, esszére. Kötetnyi elbeszélés, két regény, több tucatnyi közéleti írás és irodalmi életünkkel foglalkozó tanulmány-féleség jelzi a 2006-ig terjedő évtizedet. Vers alig született. 2007-ben aztán globális nemírhatnékom támadt... Tovább

Az időzítés nem is lehetne jobb: a Vigilia friss száma épp most hozta le azt a versemet, amely a tegnap először kézbe vett Kő és árnyék c. kötetemet nyitja. Az újraolvasás arról győzött meg, nem véletlenül került a gyűjtemény élére. Mintha valamiféle összegzése lenne az elmúlt évtizedek alatt kialakult életérzésemnek. Külön figyelmetekbe ajánlom a ravaszul elhelyezett rímeket. Tovább

Balla D. Károly Tovább

Balla D. Károly Tovább

Balla D. Károly

JÁTSZOTT ÉRTELEM

Arányait ha mindig meghagyod,
fel nem borul a játszott értelem,
de nyomban gyönge térdeire rogy,
ha többre tör és vágya féktelen, Tovább

Versem az Opus 13. számában. „Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen kikötése, hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon variálhatóak voltak, így a fejezet H. Nagy Péter bevezetőszövege után Ladik Katalin esszéjét, Balla D. Károly, Barak László, Kemenes Génfi László, Németh Zoltán, Papp Tibor, Szászi Zoltán és Telmah Cima verseit tartalmazza.” (forrás) Tovább

A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem. Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról írt kis ismertetésemmel együtt. (Bázis blogomban a szerző meg is nézte az anyagot.) Tovább

Tovább

Tovább

Ha ritkán is, de néha még készítek képverset. A felkérés ezúttal egy szó-szobor megalkotására szólt. Fellini-betűszobrom a Spanyolnátha folyóirat 2011. évi nyári számában megnyitott virtuális panoptikumban kapott méltó elhelyezést. Tovább

Három szonettem jelent meg a Szombat c. folyóirat hatodik ez idei számában (2011. nyár). A lapszámot július 25-én mutatták be Munkácson egy kárpátaljai kulturális zarándoklat keretében.
Tovább

< ez itt Leninufó-kaleidoszkóp címő vizuális munkám, amelyet eredetileg 'kafbek' álnév alatt közöltem 2004-ben. Viszont most nem erről lesz szó. Mint talán emlékszik a Nyájas, nem olyan rég írtam meg fiatalkori Lenin-versem keletkezésének és utóéletének nem egészen szokványos történetét. Most meg egy másik olyan (jóval későbbi, félig-meddig elfelejtett) versembe botlottam, amelyben a nagy vezér neve szintén szerepel. Még ha eléggé más kontextusban is... De haladjunk sorjában. Tovább

Bár Muhammad Balfas (1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására, mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is, amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek erotikus motívumaival mutat rokonságot. Tovább

Pilinszky János (1921.11.25. – 1981.05 27.) épp harminc éve halott. Az idén lenne 90 éves. Akár élhetne is. Miközben vékony ajkára megbocsájtó mosoly ülne, remegő kezével csak legyintene a szenzációkra, jellegzetes éneklő hangján borzongtató módon tenné egymás mögé a szavakat, aztán cigarettafüstjét belefúná a 21. század öntelt arcába. Tovább

Az alábbi 50 verset 2010 őszén írtam: félszáz kárpátaljai település nevét foglaltam limerikbe (a limerik ötsoros, jól ritmizáló, kötött szótagszámú és adott rímképletű, pajzán, pikáns, gyakran kifejezetten trágár, obszcén vers, jellemzője a tartalmi és nyelvi humor). Örömömre közülük 5 belekerült a Könyvhétre megjelenő Magyar badar című limerikgyűjtemény második, bővített kiadásába. Tovább

Kovács Imre Attila az ezredforduló környékén volt az ungvári egyetem magyarországi vendégtanára. Többször is megfordult akkor működő irodalmi szalonunkban, barátságot kötöttünk, rábeszélésemre fontos tanulmányt írt a kárpátaljai magyar költészet hőskorának versterméséről (Thézeusz vagy Ikarosz?). Nyomdakész, de meg nem jelent kötetének több versét is ungvári élményei ihlették. Tovább

Nem könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Tovább

Tovább

Tovább

A magam szerény módján minden évben megemlékszem valahogy a költészet napjáról. Régebben komolyabb „társadalmi események” is kötődtek hozzá. Az 1980-as években a József Attila Irodalmi Stúdió igyekezett névadója születési évfordulóján valamilyen eseménnyel és/vagy újságbéli versösszeállítással emlékezni, a formáció társelnökeként nekem ebben általában kezdeményezői és lebonyolítói szerep jutott. Tovább

Tovább