Tereskova Orbán Viktor-portréi

A dolog azzal kezdődött, hogy a magát a legendás szovjet űrhajósnő után Tereskovának keresztelő Nagy Kriszta baráti körben nézte 2014-es országgyűlési választások eredményhirdetését a televízióban és amikor kihirdették annak eredményét, e szavkra fakad: "Bassza meg, gyerekek, nincs mese, Orbán Viktor képeket kell festeni". Akkor még nem tudta, hogy mekkora nagy szerelem lesz belőle :).

Nem várt sikert aratott a miniszterelnök arcmásainak megfestésével. Előbb 57, majd még 48 darab mosolygós giccsdizájnos orbánviktort alkotott oly módon, hogy ágyneműmintákra, asztalterítőkre, falvédőkre, tapétákra és egyéb mintázatokra - horribile dictu még vécépapír ornamentikára is - nyomtatta rá gépileg a bárgyún vigyorgó jóságos arcélt, majd ezekre még ráfestett motívumokat, feliratokat, koronát, ötágú és hatágú csillagot; mikor mi jutott eszébe. A Godot Galériában rendezett Portréfestést vállalok c. vernisszázs nem várt anyagi sikerrel járt, az alkotóra ráterelődött az országos szakmai és média-figyelem.

Magyarország első számú politikusának ez a gúnyosan ironikus ábrázolása és meglehetősen tiszteletlen összekapcsolása a legkommerszebb tömegárukkal  leginkább erős művészi fricskaként volt értékelhető. Főleg amiatt, mert a magasztos hatalomgyakorlónak a lerántása a háztartási alkalmazás profán szintjére főként ízléstelen, giccses, nem ritkán már-már ordenáré motívumok segítségével történt.

A politika vezéralakjának a mindennapi élete való behatolására utaltak a művésznő első nyilatkozatai is, ugyanakkor a nagyon jól érezhető irónia mögött mindig ott bujkált egy másik értelmezési lehetőség is.

" …van egy miniszterelnökünk, aki tökéletesen rányomta magát a magánéletünkre, bejött a hálószobánkba, ott van az intimszféránkban, a csapból is ő folyik. Én magam és mindenki más a környezetemben ezt érzi és nekem, mint művésznek az a dolgom, hogy a kor lenyomatát ábrázoljam."

Ez a másik értelmezés valami olyasmi lehetne, hogy:

Miközben tömeges méretben kigúnyoljuk Magyarország miniszterelnökét, egyben meg is adjuk, alávetjük neki magunkat, nemcsak engedjük, hanem elősegítjük tökéletes eluralkodását mindennapjainkon. Az alkotó nagyon jó érzékkel rájátszott rá erre, zavarba ejtő kétértelműséggel hozta annak az elcsábított majd megerőszakolt szűzlánynak a szerepét, aki végül beleszeret és boldogan férjhez megy az erőszaktevőhöz.

Tereskova mulatságos Orbánjai

Mindezen nagyot csavart az is, hogy a kormányfő holdudvara sem a várt módon reagált. Elutasítás, szidalom, kiátkozás lett volna a pöffeszkedő hatalom természetes reakciója. Ehhez képest Orbán Viktor felesége odament a kiállításra és képet vásárolt a maga és anyósa számára. Példáját mások is követték: vettek képet baloldaliak is, de leginkább a másik oldalon állók vásárolták fel mohón istenként tisztelt vezérük gúnyképeit, abszurd társadalmi jelenséggé fokozva ezzel egy kortárs művészeti eseményt. Tereskova több mint hatmillió forintot kasszírozott sorozatgyártott képei eladásából és ezzel kiszabadult szorongatott anyagi helyzetéből, amiért kétség kívül hálás lehet ihletadójának. Akiből gúnyt űzött, megmentette.

Ezek után ember legyen a talpán, aki aki képes megmondani, a művésznő szavaiban hol húzódik a határvonal az elvetemülten cinikus irónia és a behódolás naivitása között.

"Úgy érzem, Orbán Viktor leszállt a szárnyaival és megvédett, oltalmazott … ez most egy szerelem."

És persze akadt, akit a Tereskovát angyalként megmentő Orbán Viktor ihletett meg. Szarvas montázsa:

Aztán a történet újabb fordulatot vett. Tereskovát igen erős, személyeskedő bírálat érte - meglepő módon nem egy jobboldali esztétától, hanem egy liberálisan gondolkodó alkotó, Tóth Krisztina költő részéről. Az intellektuális szellemességgel, de az aljasságig vitriolosan megfogalmazott gúnyiratra a képzőművész, énekes és performer Tereskova egy pszeudó-dalszöveggel válaszolt a maga alpári - mondhatni vérbunkó - stílusában. A két Kriszta összecsapását felkapta és agyoncsócsálta a sajtó.

Magam ambivalens érzésekkel figyeltem mind a kiállítást és nem várt sikerét, mind a későbbi csetepatét. Finnyás közéleti ízlésem ugyan elutasította Tereskova útszéli beszólását, de ez ellen a finnyásság ellen fellépő antisznob énem afelé a vélemény felé húzott, hogy Tereskova szereplését ebben az egész történetben szerepnek, pörformansznak gondolom, amely ráadásul az utóbbi évek talán legnagyobb hatású közéleti és művészeti akciója onnan kezdve folytatólagosan, hogy "Orbán-képeket kell festeni". Aki a művészetek szent oszlopán állva próbálja kifinomult aljassággal ezt a nagy hatású performert fehérneműjéből kirázni, az valószínűleg egy kukkot sem értett meg ennek a művészi akciónak a tényleges értelméből. Ezzel az utóakcióval ugyanis Tereskovának sokkal többet sikerült tennie, mint amire számíthatott: nemcsak az eredeti ötlettel rántotta le a miniszterelnököt a piedesztálról, hanem elérte, hogy az utólagos nagy trágyadobálós "libacsatában" a makulátlannak mutatott arcél is szépen, esztétikusan összekenődjön kevéske bűzlő mocsokkal. Nem mondhatok mást: bravo, Kriszta.

---

kinyomtatom!

oldal tetejére