személyes
Ember, vállán madárral
| 2018.03 |
Aki repült már álmában, érezte a kettősséget: a megdöbbenést, hogy hát mégis, mégis sikerült, s e megdöbbenés ellenpontját, azt, hogy nincs is semmi természetesebb a világon, mint a repülés. Természetesség és megdöbbenés – ez az ambivalens érzés uralkodik el azon, aki Petróci Iván verseit kellő figyelemmel és odaadással olvassa - írtam valamikor az 1980-as években, amikor egy kétnyelvű közös verseskötetet terveztünk: kölcsönösen lefordítottuk volna saját anyanyelvünkre egymás 25-15 versét. | Két aktuális írásomban is megemlékeztem Ivan Petrovcij költészetéről, illetve inkább régvolt barátságunkról, amely jóval halála előtt megszakadt. Tovább
|
könyv
Sajnálattal értesültek hibáikról
| 2018.03 |
A terjedelmét és kiállítását tekintve exkluzívnak számító kötet kárpátaljai szerkesztői (szám szerint hatan) sajnálattal értesültek arról, hogy több durva hibát ejtettek munkájuk során. Megfogalmazásuk azt sejteti, hogy ezekről a durva hibákról nem tudtak, hanem külön értesítették róluk őket. Vagyis eszerint hatuk közül egyikük sem tudta például azt, hogy én még élek (és nem haltam meg 2012-ben), illetve - és leginkább - arról sem hallottak hogy minden újraközléshez meg kell kérni a szerző, illetve a jogtulajdonos hozzájárulását. Na ja, ez Kárpátalján eddig sem volt szokásban (lásd Dupka kiadói működését)... - Szíves
elnézését kérjük a durva hibákért. Megértjük a felháborodását. Mi magunk
is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket. - írják röhejes levelükben. Tovább
|
Nagy múlt áll előttem
| 2017.07 |
Mivel régebbi naplójegyzeteim vagy nincsenek fenn az interneten, vagy fenn vannak, de rosszul elrendezve, különböző címeken, nehezen megtalálható weboldalakon, és nem mindig teljes szöveggel, így most elhatároztam, hogy az ungparty.net alatt egységesített formában, jól kereshetően újraközlöm őket. Nem egyszerre, hanem pontosan 20 év késleltetéssel, azaz 2017-ben az 1997-es év kerül sorra. Ekkor havi összefoglalókat írtam, most ezeket közlöm újra havonta. Tovább
|
élc
Halálaim: Az árokásó halála
| 2017.01 |
Virtuális öngyilkosságom visszamenőleges megértését azzal igyekszem folyamatosan elősegíteni, hogy időről időre beszámolok blogomban az engem ért végzetes tragédiákról. Ezekben a jegyzetekben (voltaképp mind egy-egy képzetes szuicidium) az öniróniát sikerült vitriolosan gonosz öngúnnyá hízlalnom. Akcióimnak köszönhetően a legnagyobb internetkereső nevemre keresve előkelő helyen hozza a Meghalt Balla D. Károly c. weboldalamat. Tovább
|
íróság
Interjú az Első Pirézzel - Tárki
| 2016.06 |
Ültünk az Ung partján, lábunk belelógott a metaforáktól hemzsegő zavaros és kissé büdös vízbe – ők pedig egymásnak adták egy végtelen történet szálát. Anyai nagyanyám kezdte egy hazulról hozott székely mesével, arról szólt, hogy az idegenbe szakadt kicsi pirézre rászakadt a Retyezát, de ő csodával határos (dehogy határos, éppen hogy nem!) módon kiszabadult és meg sem állt apai dédnagyanyám cipszer (szepességi szász, javítana ki apám) falujáig, hogy részt vegyen egy véget nem érő farsangi richtagolásban (szomszédoló mulatság), ám addig-addig Tovább
|
személyes
Istenhit? Ateizmus? Transzcendencia
| 2016.06 |
Egyetlen percig sem gondolom, hogy egy képzetes személyhez magunkban vagy félhangon beszélni ostobaság lenne. A magam alkotta szellemi feljebbvalóval kialakított kontaktus hasznos és építő jellegű lehet, mi több: az őszinteség érzelmi és a belátás értelmi fokának függvényében felemelheti a lelket, megvilágosíthatja az elmét. A saját lelkiismeretemnek, jobbik énemnek, legnemesebb eszményeimnek a kivetítése és egy magasabb rendű képzetes személyben történő megidézése és megszólítása szép, nemes, felemelő és mélyen emberi gesztus, az őszinte érzelmek és az emelkedett gondolkodás aktusa. Tovább
|
személyes
Réz Pál halálára - az utolsó magyar klasszikus folyóiratszerkesztő
| 2016.06 |
Alighanem ő volt az utolsó klasszikus értelemben vett folyóiratszerkesztő a magyar irodalomban... Nem tudom felidézni, hol és mikor
találkoztunk először. Bizonyos, hogy még a Holmi
előtt volt. Már lezajlottak a lapalapítással kapcsolatos teendők, de
az első szám még jó ideig nem jelent meg. Az én várakozásomat növelte,
hogy éppen én is lapot alapítottam, a Hatodik Sípot,
és ennek első száma már kijött a nyomdából, amikor 1989 őszén a
Vígszínház előterében összefutottunk. Rá is
kérdeztem, megjelent-e már a Holmi, sajnos még nem, mondta, én meg
kivágtam, hogy viszont a Hatodik Síp első száma már elkészült. Tovább
|
személyes
Люблю грозу в начале мая
| 2016.06 |
Mindenkinek van egy Tyutcsev-álma... Történt pedig, hogy bátyám hívott Skype-on egy májusi napon – és az
időjárásról kezdtünk beszélgetni. Nekem ez egyáltalán nem tartozik
kedvenc témáim közé, az utóbbi időben azonban valami helyett társalgunk hőfokokról és csapadékról. (A valami
az a – főleg magyar – politika, amelyben gyökeresen különböznek a
nézeteink, s amelyet érintve a vita hevében én évekkel ezelőtt többször
elvesztettem az önuralmamat, ordibáltam és sértegettem kedves bátyámat, s
ezt utólag annyira bántam, hogy megkértem: kerüljük ezt a témát, nem
szeretném újra elveszteni a fejemet, nem szeretném, ha rángatózni
kezdene a gyomrom és éjszaka nem tudnék aludni a hevült vita után. Így
hát kínosan kikerüljük a forró kását, azt ellenben alaposan
megtárgyaltuk, hogy Baján dörög az ég, ömlik az eső és bátyám emiatt nem
tudja a kertben gyümölcsfáit ápolgatni. De hát a májusi eső aranyat ér,
mondtam. Ja hát persze, Puskin is szerette a májusi vihart – válaszolt
ő. Tovább
|
személyes
A Google rossz helyre viszi...
| 2016.01 |
Történelmi családnevére méltán büszke barátomat 1991-ben ismertem meg. A rendszerváltás éveiben és azt követően cirka tíz éven át
egyik közeli barátomnak tudhattam. Számos közös dolgunk volt, sok időt
töltöttünk együtt, alaposan megismertük és kiismertük egymást. Még azt
is mondhatom: hatott rám, sokat tanultam tőle és volt némi szerepe abban, hogy ma úgy gondolkodom, ahogy.
Tovább
|
személyes
Az első piréz hitvallása
| 2015.05 |
A TÁRKI közvélemény kutató intézet egy 2013-as szemléltető anyagában
(Dudás Edina és Sík Endre jegyzi) bukkantam rá piréz hitvallásomra.
Jólesik, hogy a fogalom kitalálói is elismerik elsőségemet :) - bár a piréziánus mivolttól idegen az efféle hivalkodás, utolsó piréznek lenni semmivel sem alávalóbb, mint elsőnek! Tovább
|
Vérkörébe történő integrálódás
| 2014.12 |
Laza pillanataimban olykor megkönnyebbülve gondoltam arra, hogy ezeket a frázisokat nekem már soha
többé nem kell leírnom. Egyik (bár nem a legfőbb) oka annak, hogy
elvi meggyőződésből mintegy tíz esztendeje szisztematikusan kivonultam a könyv- és lapkiadásból és a kárpátaljai irodalmi rendezvények
szervezéséből, épp az volt, hogy halálosan meggyűlöltem a pályázatírást és
kifejezetten viszolyogtam azoktól a kiüresedett tartalmú frázisoktól, amelyeket a határon
túli magyar kultúrával kapcsolatos ezen pályázatokba miden alkalommal kötelességszerűen
beleírtam. Tovább
|
játék
A menekülő sakkozók
| 2014.12 |
a) Megver, és abban a pillanatban, ahogy beadta a mattot, kilép a virtuális szobából - fel sem merülhet a visszavágó lehetősége - persze gratulálni sem tudok. b) Veszít, és ahogy bemattolom, azonnal kilép, nem kér visszavágót és nem várja meg, hogy én ajánljam fel. c) Vesztésre áll és ahogy felismeri, nem kerülheti el a vereséget - kilép. Nem feladja a partit, hanem elhagyja. Ezek a főbb variációk mostanában. Tovább
|
személyes
Utálni a franciákat
| 2014.08 |
Márpedig nem utazik Franciaországba. Nem akarja látni Párizst. Pedig Belmondo és Piaf a kedvence.... A fogalom, hogy előítélet,
ezután hangzik el először. És nem lehet tovább kerülgetni, elhangzik a
kérdés, hogy vajon Trianon miatt-e. Igen, az idősebbik szemrebbenés
nélkül bevallja, hogy a trianoni döntésben játszott szerepük miatt
utálja a franciákat. Tovább
|
személyes
Mi van az undormányomban?
| 2014.08 |
Olykor nem árt új jelentést adni a szavaknak. Én például alább töredelmesen bevallom, hogy mivel kínosan kényes vagyok az
undormányomra, ezért szükségét éreztem, hogy jelentését definiáljam. Szeretem rendben tudni a dolgokat magam körül, de úgy, hogy azért túl sokat ne
kelljen vele foglalkoznom, így inkább kreativitással pótolom a pedáns
rendszerezést. Tovább
|
személyes
Így lettem orosz MÉM
| 2014.03 |
Egyáltalán nem akartam foglalkozni ezzel az ostobasággal, de sajnos pár nappal blogbejegyzésemet követően mémként terjedni kezdett az orosz online
felületeken a hamis szöveg és a torz beállítás. Lassan két hete annak,
hogy észrevettem: egy ismeretlen orosz honlapról egyre többen
kattintanak át A komisz Ukrajna
c. cikkemre. Aztán egyre több más helyről is... Tovább
|
könyv
Rejtvényben bújdosó
| 2014.03 |
Az már valamiféle dicsőség, ha az emberből keresztrejtvény-feladvány lesz? Merthogy velem ez már meg-megtörténget mostanában. Előbb két online keresztrejtvényben (egyenesen beleírhatók a betűk!) fedeztem fel a nevemet: ezekben a skandináv típusúakban az időről és jövőről szóló egy-egy aforizmáimat rejtették el. Tovább
|
személyes
hogy vagy? mi újság? rég beszéltünk!
| 2013.12 |
- kapom a privát üzenetet a Facebookon ismerősömtől | a hogy vagy kérdésre általában a szenzációsan, a pompázatosan vagy a káprázatosan a szokásos válaszom, ritkábban a remekül, a nagyszerűen és kitűnően, illetve elenyésző gyakorisággal a jól.
ezek a nyilatkozatok irodalmi munkásságom részét képezik, azaz
szigorúan vett fikciók, és a valós állapotommal való esetleges
egybeesésük még a véletlen műve sem lehet. Tovább
|
könyv
Az utolsó futamok
| 2013.09 |
Az immár hetedik kötetemet gondozó pécsi Pro Pannonia kiadónál megjelent második naplókönyvem. Az első
az ezredforduló 7 esztendejét ölelte fel (1997-2003), ez a mostani pedig
a 2004-2007-es időszakot. Azért éppen ezt, mert ekkor sok minden
lezárult az életemben (például felhagytam mindenféle közszerepléssel) , ezt kívánja sejtetni a beszédes cím is - habár a könyyben éppenséggel Oscar Peterson utolsó zongorafutamairól esik szó. Tovább
|
személyes
Egy „Írogatsz még?”-történet
| 2013.09 |
Szakmai körökben szeretnek emlegetni ilyen történeteket. Szerintem már közhelyszámba megy a megállapítás,
miszerint a régen látott jóindulatú ismerős semmi mással nem tudja jobban
megsérteni az írót, mint a címben szereplő kérdéssel. Annyian számoltak be ilyesmiről, hogy lett is belőle
önironikus rovatcím a Literán… Tőlem talán most kérdeztek hasonlót. Tovább
|
jegyzet
Szemben a gesztenyékkel
| 2013.09 |
Éva a temetőben járt délelőtt és hozott
nekem onnan négy gesztenyét. Nagyszüleim és Pali bátyám sírjára is tett
néhányat. A gesztus meghatott. Talán éppen elérzékenyülésemet leplezendő
kérdeztem meg tőle délután, kezdhetem-e ezzel a mondattal a tervezett
blogbejegyzésemet: „Éva ma hozott a temetőből néhány vadgesztenyét a
síromra.” Merthogy cinikusnak látszani talán még mindig jobb, mint
meghatódásra és nosztalgiázásra hajlamos öregembernek, aki könnyeit
törölgetve idézi fel régvolt őszök emlékét. Igen: sokkal inkább a
kínos-ironikus szembenézés, mint a szépítő nosztalgia…
Tovább
|
jegyzet
Bukóablak
| 2013.09 |
...És hirtelen
rájövök, miért sokkal inkább kedvemre valók új nyílászáróink Orbán
Viktornál. Azért, mert ezeket az ablakokat bármikor bukó helyzetbe lehet
állítani...Több mint ötven évet szolgáltak ezek az
ablakok. Valamelyik régi fényképalbumunkban található az a fotó, amelyen
még csak üres nyílások ásítoznak a falakban. Apám egy talicskát tol a
leendő szoba közepén ingujjban (de elmaradhatatlan csokornyakkendőjétől
még ekkor sem vált meg), körben téglarakások, tető még sehol. Tovább
|
irodalom
A posztmodern maszk
| 2013.07 |
Markovits Teodóra alakja szellemként leng körbe évek óta. Annak idején - álszerénység lenne elhallgatni - én fedeztem fel, én adtam ki Alkarpatraz c. folyóiratát - aztán váratlanul féltékeny lett arra a munkára, amit őérette végeztem. Kicsinyes bosszúból jól leszúrta Szembesülés c. regényemet, a Tejmozit sem kímélte. Aztán esszét írt rólam. Most meg... Tovább
|
jegyzet
A genetika tetoválása
| 2013.05 |
Kovásznai nagyanyámat a mostohaapja
„Magyarnak nem adlak” felkiáltással román férfihez akarta kényszeríteni, hát megszökött otthonról a házasság
elől. Jó messze keveredett Székelyföldről, Budapesten kötött ki,
műbútorasztalos nagyapám oldalán. Tizenöt éven át nem sikerült teherbe
esnie. Orvosról orvosra járt, kipróbált minden gyógyfürdőt, elvégzett
minden javasolt kúrát. Mígnem, végső kétségbeesésében és meghazudtolva
rátarti reformátusságát, felajánlotta Szent Antalnak legféltettebb
kincsét... Tovább
|
jegyzet
A magaslati haza elvesztése
| 2013.05 |
Csoóri nem emelte fel szavát Kertész Imre védelmében, Jókai Anna nem szállt síkra Esterházy mellett, Albert Gábor, Tornai József nem tette helyre a Konrád-kirekesztőt, Görömbei, Szörényi nem védte meg Radnóti Sándort, Sára Sándor nem emelt szót Tar Béláért. A bent maradtak sunyi (vagy egyetértő) hallgatása kíséri a lassan teljessé vált kirekesztést. Tovább
|
személyes
Címkéző magyarok
| 2013.03 |
Nem várt (?) reakciókat váltott ki
minapi bejegyzésem, amelyben egy szerintem igen ostoba és a kárpátaljai
magyarság ügyének inkább ártó, mint használó ötletet bíráltam keresetlen
szavakkal: Nettó baromság – Itt Magyarul Is.
Az egyik reakció magától az ötletgazdától érkezett személyes, baráti
hangú e-mail formájában. Tovább
|
politika
Csönge és a marconák
| 2013.03 |
Bizony mondom, eddig sem szíveltem a Fideszt, elítéltem politikájukat, magatartásukat, a demokratikus és liberális értékekkel való permanens szembefordulásukat, egyszerre gőgös és cinikus megnyilvánulásaikat és orcátlan populista hazudozásaikat – de
most személyes ellenségemmé váltak azzal, hogy a
polgári engedetlenség eszközeivel élő, a székházfoglalásban a
legbékésebb magatartással fellépő tüntetőkre – köztük lányomra –
a jogszerű fellépést biztosító rendőrséget elküldve ráhozták ezeket a rossz arcú marconákat, akik között még gyilkosságért ült köztörvényes is akadt. Tovább
|
jegyzet
Nyulasvíz
| 2013.03 |
És ti már felvettétek a magyar
állampolgárságot? Kérdezi szinte hetente valaki ismerőseink közül. Nehéz
okosan felelni, mert a száraz nem után azonnal jön a miért nem,
és ez már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Alig lehet
elkerülni, hogy nemzeti büszkeségében meg ne sértsük a kérdezőt. A
kijelentés, hogy nekünk nincs szükségünk sem magyarságunk megéléséhez,
sem gyakorlásához semmilyen közjogi betagozódásra, önmagában nem elég,
mert ezzel megbánthatjuk azt, akinek viszont égető szüksége van
ilyesmire. Tovább
|
személyes
A hárítás lélektana
| 2013.03 |
A szerkesztői munkának szükséges
velejárója az önjelölt költők lelkének ápolása. Ha az ember
irodalmi rovatot, kulturális folyóiratot szerkeszt, könyvet ad ki,
óhatatlanul megkeresik ismeretlen, de ismertségre áhítozó szerzők a használhatatlan verseikkel. Tovább
|
jegyzet
Boró, egér van a házban
| 2013.01 |
Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a
konyhában, Miklós bácsi a dolgozószobában szöszmötöl, értékes
könyvgyűjteményének féltett darabjait rendezgeti. Roppant elégedett,
mert sikerült teljessé tennie Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit
fáradságos munkával pótolta az egyetlen hiányzó kötetet – de megérte. Ám
ahogy igazgatja a vastag tómuszokat, egérpiszkot talál. Közelebbről is
szemügyre veszi a fekete szemcséket, igen, semmi kétség. Kiemel néhány
könyvet a lelet környékéről, alaposan megvizsgálja őket. A negyediken
aztán felfedezi az éles kis fogak nyomát: a bőrtábla sarkát csúnyán
megbontotta a hívatlan látogató. Tovább
|
nyelv
Anyanyelvi konferansz
| 2013.01 |
Mint azt körlevélben tudatták velem, állami támogatás híján megszűnőben van, vagy legalábbis a korábbi formájában 2013. január 1-től már már nem tud működni A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága,
régebbi és közismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia. A hír nem örvendetes, inkább szomorú akkor is, ha a nevezett szervezet működésének kezdettől voltak bizonyos furcsaságai. Az ellenben tagadhatatlan, hogy maguk a rendezvények, a tényleges anyanyelvi konferenciák több szempontból is emlékezetesek maradnak számomra. Tovább
|
irodalom
Miért nem szeretjük BDK-t
| 2013.01 |
Az alábbiakban Markovits Teodóra kritikus és irodalomtörténész, az Alkarpatraz főszerkesztője tollából származó, eddig publikálatlan esszé néhány kiszivárogtatott részlete olvasható. A terjedelmes írásmű Miért nem szeretjük BDK-t összefoglaló cím alatt veszi sorra a kárpátaljai magyar író, Balla D. Károly viseltes dolgait, jellemhibáit, irodalmi és közéleti szélhámosságait. Az esszé nem titkolt célja: leleplezni BDK valódi énjét, bemutatni, hogyan tupírozódott jelentős életművé a sekélyes gondolkodású féltehetség által összegereblyézett szövegkazal. Tovább
|
web
Balládium weBirodalom
| 2013.01 |
A leghatározottabban visszautasítom azokat a rosszindulatú híreszteléseket, amelyek
szerint olyan felelőtlen újévi fogadalmat tettem volna, hogy az új esztendőben
még halálos fenyegetések kényszerítő hatása alatt sem indítok új
blogot és nem üzemelek be egyetlen új webhelyet sem. Tovább
|
jegyzet
Kapok vagy nem kapok?
| 2012.11 |
Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a konyhában, Miklós bácsi a
dolgozószobában szöszmötöl, értékes könyvgyűjteményének féltett
darabjait rendezgeti. Roppant elégedett, mert sikerült teljessé tennie
Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit fáradságos munkával pótolta az
egyetlen hiányzó kötetet – de megérte. Tovább
|
web
Volt egyszer egy Karpaty News
| 2012.11 |
No de ki az a Kárpáty Zoltán?? Vajon ki írja a Kárpáti Nyúz című hírblogot, amely durván oda-oda-mondogat mindenkinek? Kik az informátorok? // Most, hogy egyik ajánló blogom hosszúra tervezett sorozatában kísérletet teszek arra, hogy születésük sorrendjében ma is létező 50 blogomat bemutassam, szót kell ejtenem egy megszűntről is, lévén épp hozzá értem a kronológiában. Tovább
|
web
Van-e 50 blogom?
| 2012.10 |
„Balla úr, ugye nem mondja komolyan,
hogy 50 blogja van” – hitetlenkedik ügyfelem, amikor magyarázni
próbálom, miként értem el, hogy egy vadonatúj, addig nem létezett
weboldalt néhány órán belül indexált a Google. Félszáz blog? Ennyi kell a gyors eredményhez? És valóban ennyi lenne a birtokomban? Tovább
|
jegyzet
10 éve lógok a blogon
| 2012.09 |
Nemrég egyszemélyes megemlékezés
szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat.
Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy jeles évforduló alkalmából
került sor: tíz évvel ezelőtt kezdtem napi rendszerességgel webjegyzeteket írni, nem tudva, hogy ezzel felgyorsítom akkor már zajló eltávolodásomat a honi köz- és kulturális élet szereplőitől. Tovább
|
dizájn
Honlapkészítés és webdesign
| 2012.08 |
Tudom, hogy nyájas olvasóim meghatódottan és rajongva szeretik
honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, bézs, rozsda és gyenge báránygané
színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre
szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen
igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Tovább
|
Beavatkozás a valóságba
| 2012.07 |
Igen szoros kapcsolatban állok a
természettel: naponta egyszer kinézek az ablakon. – Ezt évekkel ezelőtt
írtam, amikor még életvitelem megengedte, hogy reggelente padlásszobánk
ablakán át futó pillantást vessek a radvánci dombokra és a házunk alatt
futó Ungra. Mostanra szorosabbra fűződött ez a viszonyunk. Igaz, bő két
éve nem néztem ki azon az ablakon, talán éppen ezért történhetett, hogy
ami korábban körülvett, azt mára én veszem körbe. Tovább
|
film
Ragtime
| 2012.06 |
Úgy adódott, hogy Miloš Forman mesterművét ( Ragtime, 1981)
hosszú-hosszú szünet után most ritka társaságban láttam újra. Akivel a
két és fél órás filmet a visszajátszások és vitaszünetek miatt több mint
3 órán át néztem, érzelmileg hozzám nagyon-nagyon közel áll, de
gondolkodásának, szemléletének egyes aspektusai egy ideje eléggé
elfogadhatatlanok számomra. Tovább
|
jegyzet
Idegentitás
| 2012.06 |
Régóta tudom, a kedvezőtlen induló
helyzet és a siker elérését akadályozó úgynevezett objektív és
szubjektív korlátok nem feltétlenül kárhoztatják sikertelenségre az
embert, mert másutt, másban akár sokszorosan is visszakaphatja – talán
inkább: visszaszerezheti – azt, ami veszni látszott. A teljesség felé
több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises
ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk a saját gyötrelmeinkből,
mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből. Tovább
|
irodalom
Irodalom címén
| 2012.04 |
Közel egy évtizeden át (1996-2004)
kritikusi igénnyel igyekeztem elemezni azt, ami régiónkban az irodalom
tárgykörében zajlott, vagyis azt a jelenségkört, amelyet jobb híján
így szokás megnevezni: kortárs kárpátaljai magyar irodalom. A fogalom igen problematikus, lévén jószerével olyasmit jelöl, aminek a léte egyáltalán nem bizonyított, illetve attól függ, mit is értünk irodalmon.
Tovább
|
személyes
Egy lenin-vers története
| 2012.04 |
Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra
soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár
harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem
tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apróbb és nagyobb tévedéseimet,
piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Tovább
|
jegyzet
Kabátlopási ügyem
| 2012.04 |
A közvéleményt foglalkoztató elnöki
plágiumgyanú jó alkalmat ad számomra, hogy felidézzem, magam miként
keveredtem kabátlopási ügybe. Az eset a ma már messzinek tűnő múltba, a
hanyatló szocializmus cenzúraterhes esztendeibe vezet. A történet eléggé
szövevényes, így kis bevezető és néhány kitérő elkerülhetetlen. Tovább
|
web
Kárpátalja oldalam
| 2012.04 |
Most pedig szeretnék egy másik oldalamról bemutatkozni - mondta a szép emlékű Antal Imre - és hátat fordított, így mutatva a másik oldalát. Nos, nekem hátat éppenséggel nem kell fordítanom - senkinek és semminek -, és nem annyira új oldalam ról bemutatkozni, mint inkább új weboldalamat megmutatni szeretném: Kárpátalja. - Ugyanis, minden ellenkező értelmű híresztelés és piréz mivoltom ellenére mégis lokálpatrióta lennék. Tovább
|
jegyzet
Esküvő a temetőben
| 2012.03 |
Az ember nem sok hajlandóságot mutat a
halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik.
Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet
spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok
ember a delphoi jósda feliratát olvasva. Tovább
|
személyes
Kikkel nem vagyok azonos?
| 2012.03 |
Nem tudok
azonosulni azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi
sorsverés létélményéből táplálkozva építik fel életművüket.Ha a mostohaság folytonos
felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a
kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam
kárpátaljai írónak. Tovább
|
személyes
Nevemben a Dé
| 2012.03 |
Évtizedek óta kérdezgetik: mit jelent nevemben a D betű. A mind baráti társaságokban, mind
közelebbi-távolabbi rokonok körében, mind – és leginkább – irodalmi
találkozókon évtizedeken keresztül elhangzó kérdés végül is kimunkált
bennem néhány jól használható választ. Hogy melyikben mennyi az igazság, azt nyájas olvasóimra bízom. Tovább
|
személyes
Egy Göncz Árpád-fotó története
| 2012.02 |
A harmadik Magyar Köztársaság első elnökének kilencvenedik születésnapja alkalmából felidéztem egy több mint 20 évvel ezelőtt Ungváron készült - ma már dokumentumértékű - fénykép történetét. A felvételen éppen kezet fogunk - emlékezetes pillanat. Ő nem volt még hetven, én meg éppen krisztusi korba értem a 33 évemmel. Tovább
|
politika
Virtuális Magyar Köztársaságom
| 2012.01 |
...amikor
a kultúrára, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik
és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális
kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor
eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg. Tovább
|
irodalom
József Attila körül
| 2011.12 |
Az egytemen gondom leginkább azzal adódott, hogy mivel a
magyar stilisztikai szakanyagban akkor (rég volt: 1980-ban) fellelhető filológiai apparátust
sokkal szegényebbnek találtam, mint a József Attila költészetében
előforduló stiláris gazdagságot, így új fogalmakat és rendszereket
kellett alkotnom. Rendre-sorra találtam ugyanis olyan hasonlat- és
metafora-alakzatokat, amelyek nem illettek a szakirodalom által tárgyalt
egyetlen típusba sem. Így új tipizálási módszert, új szisztémát, új szempontrendszert kellett építenem. Tovább
|
kép/forma
Isteni sugallat és teveszar
| 2011.12 |
Egyetlen
olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot parancsoló
fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget egyszerre képes
ekkora intenzitással megjeleníteni. A Baalbek lenyűgöz
monumentalitásával: erőt demonstrál, isteni magasztosságot mutat,
kozmikus hatalmat gyakorol felettünk – vakít és perzsel, szinte
megsemmisít fényével és erejével. Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi,
hanem elvárja, kiprovokálja, hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba
kerülj vele, hogy személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon. Tovább
|
jegyzet
Zsanérsikoly
| 2011.09 |
Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott
egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben
beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját,
mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem
érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált
ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a
helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is
érdekelte többet. Tovább
|
íróság
Válogatott halálaim
| 2011.08 |
Íróként harminchárom éve foglalkoztat a
halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor
két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal,
aki az első versben
kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként
üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel
is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: Tovább
|
irodalom
Bodor Béla és Agnosztosz theosz
| 2011.08 |
Halálának első évfordulója szomorú alkalom arra, hogy felidézzem néhány beszélgetésünket,
levélváltásainkat különböző irodalmi ügyekben, a vele készített interjúmat, könyveit, a munkáinkról írt kritikáit… És a halálakor átérzett hiány. Akkor ezt írtam blogomban: Tovább
|
személyes
A függetlenség ára
| 2011.07 |
Már nem is emlékeztem a Pánsípnak
erre a kis helyes logójára (persze én kreáltam), amelyet többek között
levelezésemben használtam: a szerkesztőség címe és elérhetősége mellett
ez szerepelt a levelek fejlécében. Most úgy akadtam rá, hogy nem jutott
eszembe egy régi szerzőnk neve, ezért belekotortam a digitális
archívumomba. Tovább
|
jegyzet
Az Ung-parti bulváron
| 2011.07 |
Nem mindennapos esemény, ha az ukrán
elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés.
Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a
kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal
mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről,
ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e
szavakkal számolt be: Tovább
|
vers
Egy másik „Lenin-vers”
| 2011.06 |
< ez itt Leninufó-kaleidoszkóp címő vizuális munkám, amelyet eredetileg 'kafbek' álnév alatt közöltem 2004-ben. Viszont most nem erről lesz szó. Mint talán emlékszik a Nyájas, nem olyan rég írtam meg fiatalkori Lenin-versem keletkezésének és utóéletének nem egészen szokványos történetét. Most meg egy másik olyan (jóval későbbi, félig-meddig elfelejtett) versembe botlottam, amelyben a nagy vezér neve szintén szerepel. Még ha eléggé más kontextusban is... De haladjunk sorjában. Tovább
|
személyes
Megkeresések - Boldog Ung-vidék
| 2011.05.30 |
2004 óta írom havi naplójegyzeteimet a Mozgó Világ folyóiratba. Ezek néha visszaemlékezések, máskor valamely témában írt jegyzetek, hol pedig - és leggyakrabban - aktualitások, amelyek hónapnyi átfutási idő után látnak napvilágot. Így a mostani májusi számban megjelent összefoglalóm is néhány jóval korábbi érdekesen alakult megkeresést ír le; az egyikhez Utójegyzetet is fűztem. Tovább
|
személyes
Ellengondolkodás
| 2011.05.23 |
A tanítványom, akit hetente másfél órán át részesítek műveltségi okításban, miután türelmesen végighallgatta Arany János balladáit boncolgató kiselőadásomat, azonnal mellemnek szegezte a kérdést: az hogy lehet, hogy nekem egyáltalán
nincsenek példaképeim, és különben is, mit értek azon, hogy ellengondolkodás? Mondjak példákat, mert nem érti. Tovább
|
személyes
Kalapom-pom-pom
| 2011.05.16 |
Bátyám és Csönge együtt érkezett Ungvárra a hét elején. Nem először
történik így, ha lehet, Csönge szívesen igazítja jövetelét a nagybátyja
programjához, aki lakhelyéről, Bajáról indul, s ilyenkor kicsit kerül
Cegléd felé, hogy felvegye őt a vonatállomáson, ahova a Nyugatiból
érkezik. Így aztán számunkra, állandó ungvári lakosok számára dupla az
öröm. Meg is ünnepeltük egy fergeteges halászlével. Tovább
|
Egy Lenin-vers története
| 2011.05.02 |
Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget
szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel
ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos
hibáimat, apró és nagy tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes”
mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából tudom,
ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a): leginkább csak mosolyogni lehet; amelyekkel b): érdemes komolyan szembenézni, okulni, tanulságokat levonni belőlük; illetve c):
mi az, ami fájdalmas tényként, lelkiismereti problémaként elevenen él
bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. Tovább
|
Húsvéti álmatlanság
| 2011.04.25 |
Annak, hogy a húsvét vasárnapra virradó éjszakán nem sokat aludtam, szakrális és profán oka is van. Az előbbi: a hozzánk légvonalban közel eső két templomban és környékén élénk hitbuzgalmi élet folyt, a görög katolikus katedrális felől a várhegy domborulatán túlról, a kis pravoszláv templomból pedig az Ungon át érkeztek az énekek és imádságok (az isten házán kívül rekedtek részére ilyenkor külső kihangosítás közvetíti az áldást), alaposan összekeveredve és harangzúgással tetézve. A másik ok: a nagy ünnepi sütés-főzés és élelmiszer-készletezés miatt megtelt a spájzban található újabbik hűtőszekrényünk, így Éva üzembe helyezte a használaton kívüli, de működőképes (csak kicsit zajos) régit is. Tovább
|
Vihar a József Attila-díj körül
| 2011.04.11 |
A díjakat állítólag nem kapják, hanem adják. De nem mindegy, hogy kik és milyen módon. A József Attila-díjak jelöltjeinek a listáját például több szakmai szervezet képviselőiből álló grémium állítja össze, így kerül a kulturális kormányzathoz. Ahol aztán olykor akad valaki, akinek viszket a tenyere, hogy belegrafikázzon a szakmai konszenzus alapján született listába. Tovább
|
|
|