Ennek az interjúnak a válaszait kórházba kerülésem előtt írtam meg 2019 májusában. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. De erre a véglegesítésre több mint egy hónapot kellett várnia a litera.hu online portálnak, ahol aztán június végén meg is jelent. Azt hiszem, ez a leghosszabb és talán legméjebbre hatóló interjú, amit valaha adtam. Több helyen éritek kényes témákat, akad ojasmi, amivel kapcsolatban most fogalmaztam meg először ijen pontosan és aprólékosan a véleményemet. Ijen téma például az apámhoz való viszonyom és az irodalom szerepéről vallott nézeteim változása: lényegében kétszer tettem meg ugyanazt az utat: a magyarság ügyeiből kimaradni szándékozó reménybeli fizikusként előbb „megtértem” az irodalmi magyarságszolgálat  szentéjébe, majd fokozatosan kihátráltam a sorsfelpanaszolás oltára alól és megtagadtam mind azt a fajta közszolgálati literatúrát, mind azt a fajta kisebbségi magyarsággyakorlást, amej, úgy éreztem, irodalmunk megújulásának akadájává vált. Tovább

Nem túl gyakran publikálok friss anyagot a Balládium Blogban, az archiválási munkával, a Kő és árnyák c. könyvem verseinek sorra publikálásával is el-elakadok. Az utóbbi hónapokban azonban talán érdekesnek mondható négy vers került fel friss bejegyzésként. Legutóbb a Kistangó c., kb. tíz éve megszűnt irodalmi portál felett nosztalgiáztam egy ott megjelent Arabella Dolýk-versfordításom okán, azelőtt egy apokrif Nyekraszov-vers friss magyarítását adtam közre, no és azért egy új szonettet is írtam, hosszú ideje az elsőt. Még korábban egy újságíró kolléga FB-bejegyzéséből kanyarítottam költeményt. Tovább

Mindenkinek van egy Tyutcsev-álma... Történt pedig, hogy bátyám hívott Skype-on egy májusi napon – és az időjárásról kezdtünk beszélgetni. Nekem ez egyáltalán nem tartozik kedvenc témáim közé, az utóbbi időben azonban valami helyett társalgunk hőfokokról és csapadékról. (A valami az a – főleg magyar – politika, amelyben gyökeresen különböznek a nézeteink, s amelyet érintve a vita hevében én évekkel ezelőtt többször elvesztettem az önuralmamat, ordibáltam és sértegettem kedves bátyámat, s ezt utólag annyira bántam, hogy megkértem: kerüljük ezt a témát, nem szeretném újra elveszteni a fejemet, nem szeretném, ha rángatózni kezdene a gyomrom és éjszaka nem tudnék aludni a hevült vita után. Így hát kínosan kikerüljük a forró kását, azt ellenben alaposan megtárgyaltuk, hogy Baján dörög az ég, ömlik az eső és bátyám emiatt nem tudja a kertben gyümölcsfáit ápolgatni. De hát a májusi eső aranyat ér, mondtam. Ja hát persze, Puskin is szerette a májusi vihart – válaszolt ő. Tovább

Mostanában sem Éva nem publikál túl gyakran, sem én nem tobzódom az irodalmi megjelenés terén, ennek a felkérésnek nagyon örültünk és azonnal hozzájárultunk anyagaink megjelentetéséhez. Meglepetésünkre a szerzőkkel való egyeztetés a klasszikus folyóiratszerkesztés legszebb hagyományai szerint zajlott, szövegeinket hozzáértéssel gondozták, kaptunk korrektúrát – ezt ma már kevés szerkesztőség gyakorolja. Tovább

Szemantikusan egymásra csúszó időkérgek... Bizony nem gondoltam volna, hogy Buborék c. versemet cirka 30 évvel a keletkezése után Heller Ágnes, a legjelentősebb élő magyar filozófusok egyike fogja értelmezni és magasra értékelni (leginkább esztétikai s nem bölcseleti szempontból) – ami azért így több mint hízelgő rám nézve. Tovább

Falra írt versek... Vajon többet érnek, mint a falra hányt borsó? - Új akcióm keretében olyan képeket közlök a bdk.blog.hu bázisblogomban, amelyeken verseim (főleg haikuk) vagy versrészleteim FALRA ÍRVA olvashatók. Mi tagadás: az üres tűzfalak vagy más üres felszínek már csak puszta létükkel is szinte provokálják a költőembert, hogy szellemi termékével ékesítse a kihasználatlan felületeket. A sorozat első darabjai után az akció új fordulatot fog venni, ezt majd ungparty.net/blog/ főblogomban hirdetem meg 2015 január elején. Később talán a versek mellett aforizmáim is sorra kerülhetnek, ezek némelyike igencsak alkalmas arra, hogy falvédőszövegként szolgáljon. Tovább

Könyvemet épp abba a rezervátumba zárták, amelyből évtizedek óta szabadulni igyekszem. Egyetlen példánya sem kerül kereskedelmi forgalomba, s nem jut át a határon sem. A Kő és árnyék fűtetlen kárpátaljai könyvtárak magányában didereg, nincs esélye megmérettetésre sem a nyelvterület szélesebb olvasóközönsége előtt, sem szakmai körökben. A kötetem címadó versében a kő ráhull az árnyékára, de könyvemmel mintha fordítva történne: félő, hogy az ismeretlenség egyre sűrűbb árnya telepszik rá. Ki kell hát szabadítanom valahogy. Új projektumot indítok. Tovább

Újra ritkábban írok verset. Volt már így. Nagyjából 1996-os kötetem (Árokszélen) megjelenése után úgy látszott, végképp áttérek a prózára és főleg a publicisztikára, esszére. Kötetnyi elbeszélés, két regény, több tucatnyi közéleti írás és irodalmi életünkkel foglalkozó tanulmány-féleség jelzi a 2006-ig terjedő évtizedet. Vers alig született. 2007-ben aztán globális nemírhatnékom támadt... Tovább

Ha pedig dicső nemzetünk akképpen viszonylana a hazának és a sorsnak kérdéseihez, minőképpen a játék viszonyul a szerencse forgandó koczkájához, akkoron országunk és népünk emelkedése biztosítva leendene Európa és a világ roppant tengerének hánykolódó habjai közepette. (Széchenyi István apokrif) Tovább

A képvers műfaja nagyjából azóta izgat, hogy kölyök koromban Radnóti műfordításai között először láttam meg Apollianire A megsebzett galamb és a szökőkút c. kalligrammáját. Tétova kísérleteket már kezdő verselőként is tettem arra, hogy a betűket, szavakat és a szöveg egészét látvánnyá komponáljam, de ahogy maguk a versek, úgy a vizuális élmény is igencsak gyöngécskére sikerült. Tovább

Az időzítés nem is lehetne jobb: a Vigilia friss száma épp most hozta le azt a versemet, amely a tegnap először kézbe vett Kő és árnyék c. kötetemet nyitja. Az újraolvasás arról győzött meg, nem véletlenül került a gyűjtemény élére. Mintha valamiféle összegzése lenne az elmúlt évtizedek alatt kialakult életérzésemnek. Külön figyelmetekbe ajánlom a ravaszul elhelyezett rímeket. Tovább

Lengyel Balázs nevezte először a hiány költőjének. De azt is ő állapította meg, hogy Pilinszky képes a legkisebb helyen a legtöbbet kifejezni. Tömörség és hiány egy helyütt, egyazon poétikai térben? Robbanni kész kritikus tömeg és tátongó hiány? A Semmibe helyezett Minden? Tovább

Jobb időpontban nem is érkezhetett volna az ismert kubai költő, Heriberto Hernandez Medina üzenete. Nemrégiben írtam neki, mert szerettem volna hozzájutni az általam magyarított Alberd Yollaka-versek spanyol verziójához: Ezeket Ferdinandy György és Herberito közös munkája révén ismerhetik meg az újlatin nyelvet beszélők százmilliói. Tovább

Balla D. Károly Tovább

Balla D. Károly Tovább

Balla D. Károly

JÁTSZOTT ÉRTELEM

Arányait ha mindig meghagyod,
fel nem borul a játszott értelem,
de nyomban gyönge térdeire rogy,
ha többre tör és vágya féktelen, Tovább

Versem az Opus 13. számában. „Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen kikötése, hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon variálhatóak voltak, így a fejezet H. Nagy Péter bevezetőszövege után Ladik Katalin esszéjét, Balla D. Károly, Barak László, Kemenes Génfi László, Németh Zoltán, Papp Tibor, Szászi Zoltán és Telmah Cima verseit tartalmazza.” (forrás) Tovább

A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem. Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról írt kis ismertetésemmel együtt. (Bázis blogomban a szerző meg is nézte az anyagot.) Tovább

Megtisztelő számomra, hogy Tarján Tamás a Magyar badar című limerik-gyűjteményről írt kritikáját velem kezdi: »„Van egy hely, a neve Barkaszó” – a valóban létező s itt rímhívó településnévről Balla D. Károlynak nem a tarka szó vagy a barka beszéde jutott eszébe. Valami egészen más.« - írja Tarján. Tovább

Tovább

Ha ritkán is, de néha még készítek képverset. A felkérés ezúttal egy szó-szobor megalkotására szólt. Fellini-betűszobrom a Spanyolnátha folyóirat 2011. évi nyári számában megnyitott virtuális panoptikumban kapott méltó elhelyezést. Tovább

Három szonettem jelent meg a Szombat c. folyóirat hatodik ez idei számában (2011. nyár). A lapszámot július 25-én mutatták be Munkácson egy kárpátaljai kulturális zarándoklat keretében.
Tovább

Egy félig-meddig elfelejtett versemet keresve lapoztam fel épp húsz évvel ezelőtt megjelent kötetemet. Számos formai érdekességet találtam benne: költői indulásom avantgárd-beütésű kísérletei.
Tovább

Nehézen álltam meg vihogás nélkül, amikor megtudtam, hogy komoly nyelvész szakemberek a 2010-es év szavának azt választották, hogy vuvuzela, költői szavának pedig azt, hogy aranymálinkó. Tovább

Nemrégiben egy friss internetes lelet okán idéztem fel csaknem elfelejtett versemet és keletkezése körülményeit. A szöveget akkor, nem kis meglepetésemre, húsz évvel ezelőtti kötetemben sikerült megtalálni. Tovább

Széles az alagút. 73 limerik címen elektronikus könyv (e-book) formájában megjelentettem limerikjeimet: irodalmi hősök; élő írók sírversei; pajzán kárpáti limerikek. A könyv szabadon letölthető és terjeszthető. Tovább

< ez itt Leninufó-kaleidoszkóp címő vizuális munkám, amelyet eredetileg 'kafbek' álnév alatt közöltem 2004-ben. Viszont most nem erről lesz szó. Mint talán emlékszik a Nyájas, nem olyan rég írtam meg fiatalkori Lenin-versem keletkezésének és utóéletének nem egészen szokványos történetét. Most meg egy másik olyan (jóval későbbi, félig-meddig elfelejtett) versembe botlottam, amelyben a nagy vezér neve szintén szerepel. Még ha eléggé más kontextusban is... De haladjunk sorjában. Tovább

Bár Muhammad Balfas (1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására, mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is, amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek erotikus motívumaival mutat rokonságot. Tovább

Pilinszky János (1921.11.25. – 1981.05 27.) épp harminc éve halott. Az idén lenne 90 éves. Akár élhetne is. Miközben vékony ajkára megbocsájtó mosoly ülne, remegő kezével csak legyintene a szenzációkra, jellegzetes éneklő hangján borzongtató módon tenné egymás mögé a szavakat, aztán cigarettafüstjét belefúná a 21. század öntelt arcába. Tovább

Az alábbi 50 verset 2010 őszén írtam: félszáz kárpátaljai település nevét foglaltam limerikbe (a limerik ötsoros, jól ritmizáló, kötött szótagszámú és adott rímképletű, pajzán, pikáns, gyakran kifejezetten trágár, obszcén vers, jellemzője a tartalmi és nyelvi humor). Örömömre közülük 5 belekerült a Könyvhétre megjelenő Magyar badar című limerikgyűjtemény második, bővített kiadásába. Tovább

Kovács Imre Attila az ezredforduló környékén volt az ungvári egyetem magyarországi vendégtanára. Többször is megfordult akkor működő irodalmi szalonunkban, barátságot kötöttünk, rábeszélésemre fontos tanulmányt írt a kárpátaljai magyar költészet hőskorának versterméséről (Thézeusz vagy Ikarosz?). Nyomdakész, de meg nem jelent kötetének több versét is ungvári élményei ihlették. Tovább

Nem könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Tovább

Tovább

Tovább

A magam szerény módján minden évben megemlékszem valahogy a költészet napjáról. Régebben komolyabb „társadalmi események” is kötődtek hozzá. Az 1980-as években a József Attila Irodalmi Stúdió igyekezett névadója születési évfordulóján valamilyen eseménnyel és/vagy újságbéli versösszeállítással emlékezni, a formáció társelnökeként nekem ebben általában kezdeményezői és lebonyolítói szerep jutott. Tovább

Tovább