A sors kegyeltje vagyok, mert újabban megtehetem, hogy egyre többet játszom. Azt játszom, hogy dolgozom. Azt dolgozom, hogy játszom. Szépen, ikesen. Játszom sakkot, gót, seót, irodalmat. Játszom az eszem. Az agyamat játszítom, a logikámat futtatom rövid és hosszú távon, nézem, átugorja-e az akadályokat vagy belebukik a vizesárokba. Tovább

Jó az, ha az embernek van egy kormánya. Biztosan jó, mint ahogy általában jobb szokott lenni, ha valami van, mint az, ha valami nincs. Ezt én akkor értettem meg, amikor háromévesen először látott meztelenül egy nálam fiatalabb kislány, és roppant módon elcsodálkozott azon, hogy nekem van valamim, ami neki nincsen. Amit én persze nem hittem, mármint hogy neki ne lenne ugyanolyanja, így hát ő is meztelenre vetkőzött, és neki valóban nem volt, ami nekem nagyon is. Tovább

Ésszel fel nem foghatom, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség egyik szellemi központjának számító beregszászi főiskola berkeiben készülő lap miként és hogyan engedhet meg magának rasszista felhangokat. Mint ahogy azt sem értem: egy magát költőnek tartó és kisebbségi sorsát megszenvedő fiatalasszony miért lesz cigánygyűlölő. Tovább

Tudom, hogy nyájas olvasóim meghatódottan és rajongva szeretik honlapjaim többségének barna, drapp, mustár, bézs, rozsda és gyenge báránygané színvilágát, most egy weblap erejéig mégis megváltam a személyemre szabott rútság tudatosan vállalt esztétikájától és kivételesen igyekeztem dekoratív látvánnyal kedveskedni a látogatóimnak. Tovább

Amikor azt látod, hogy nem sokkal a gyönyörű pincérlánnyal történt megismerkedése után a svájcisapkás vagány úgy issza üvegből a Kólát, hogy közben nem veszi ki a szájából a rágott gyufaszálat, már sejtheted: ezt a fickót a film végén alighanem szitává fogják lőni. Addigra kicsit megszereted, még ha tudod is, hogy a szánandóan peches kedves csirkefogó valójában hidegvérű rablógyilkos, aki megérdemli a sorsát. Tovább

Ahogy napról napra közelednek Ukrajnában az őszre kiírt választási csalások, egyre undorítóbbá úgy válik a mocsárgázt árasztó helyi sajtó is. Nem csoda, ha az önajnározó és ellenséggyalázó cikkek láttán újra és újra eljutok oda, hogy az amúgy is nagyjából olvashatatlan itthoni magyar lapok közleményei csak akkor érnek el hozzám, ha MTI-hír lesz belőlük vagy ha valamelyik magyarországi lap szemlézi őket. Így történt ez legutóbb is. Tovább

Ötéves volt, amikor az anyja először zárta a sufniba büntetésül, amiért az új szoknyájában beletoccsant a sárba. Ettől kezdve mindig ide csukta be, ha rossz fát tett a tűzre, vagy ha útjában volt. Csak először sírt, később rájött, hogy a sufniban lenni jó, a réseken besütő nap csíkokat rajzol a porba, a hasított fából pedig tornyot lehett építeni. Kifelé nézelődni is remek szórakozás: figyelheti, mi történik az udvaron, ki megy el a kerítés előtt – de őt nem látja senki. Tovább

Halálos kígyóharapás következtében elhunyt Balla D. Károly író. Mint közismert, a kárpátaljai alkotó évek óta fejlett viperát tartott ungvári otthonában. Eredetileg csupán kígyótojást kapott ajándékba liberális barátaitól, ezt gondos takargatással melegágyában kiköltötte, és az életre kelt, eleinte ártatlannak tűnő kis kukacot (@) nevelni kezdte. Tovább