Ungvári pillanatképek

Kovács Imre Attila az ezredforduló környékén volt az ungvári egyetem magyarországi vendégtanára. Többször is megfordult akkor működő irodalmi szalonunkban, barátságot kötöttünk, rábeszélésemre fontos tanulmányt írt a kárpátaljai magyar költészet hőskorának versterméséről (Thézeusz vagy Ikarosz?). Nyomdakész, de meg nem jelent kötetének több versét is ungvári élményei ihlették.

Kovács Imre Attila

294016 Uzshorod,
Universzitetszka 10., kv. 8./B

A kecskék¹

1 [„Állati” élményeim „istállójából” (Ungvár)…] 2000. február 26-án Anfiszka, Antonenko Miki kollégám dédelgetett, öreg kandúrja összepiszkította Bercsényi utcai lépcsőházukat (a mogorva cicus azóta elhalálozott). 2000. május 18-án, 15 órától Petro Lizanec professzor úr vezetésével – pedagógiai célból – meglátogattuk a négyes obsit, az ugor tanszék diákjait elszállásoló kollégiumot: az obsi előtt egy sertés turkált, és falta a maszatos füvet. A tízesben, ahol a lektori lakásom volt, időnként egy derékmagasságig nőtt mitológiai eb csatangolt a lépcsőházban, irdatlan pofájából basszus hangon fújt takarodót a szembejövőnek. Az Egyetemig hullámzó lankákon kipányvázott, méla tehenek tutultak bele hajókürt hangon a kék-sárga, eget-Napot szétválasztó kora estébe. Ahogy kitavaszodott, egy vidor kecskecsapat csipegette (hol az Egyetem málló árkádja, hol a kollégiumi ablakom alatt) a sovány füvet. Ők nemcsak a kukoricától felfúvódott kis bak, Őzike kedves emlékét sajogtatták fel bennem, akinek kemény kobakját még Csákány Béla professzor uram is megvakargatta az azóta odahagyott vásárhelyi kertben, hanem egyéb szomorú, szellemibb párhuzamokra is ráeszméltettek. Meredt, üvegszemű mohóságukban visszatükröződött az ezredforduló léttechnikája, játékosságuk mögött felfedeztem a biológiai
gépezetet. Újraolvasván Baudelaire titokzatos szonettjét (Les Chats – A macskák), rádöbbentem, hogy azok, akik magukat a szemlélődő élet bölcs macskaságával áltatják, többnyire kecske-reflexek és ösztönök mozgatta pőre létezők. A macskaság és a kecskeség minőségeinek egymásba mosódó, zavaros állapotára – ungvári felismerésemet megelőzően – már reflektáltam egy harsány színpadi jelenettel. Az arany macskát az köti szorosan a ciklushoz, hogy 1999. május 4-én, a kora délutáni órákban kaptam az értesítést telefonon az Ung parti postahivatalban, hogy Hódmezővásárhelyen (Magyarország) leállították a darab próbáit. Az arany macska betiltása társadalmi távlatot adott a „macska – kecske” problémának: az emelkedett kontempláció és a baromi güzülés közti választás (vagy tévelygés)

---

---

kinyomtatom!

oldal tetejére