Ez utóbbi évekkel ezelőtt a lépcső alatti sufniban kapott elhelyezést, most ott kezdett vidám berregésbe. Ami a falon keresztül alvóhelyemhez alig hallatszana el, ám helyszűke miatt a hűtő érintkezik a lépcső szerkezetével, amely átveszi és a falakhoz vezeti a rezgéseket – így már egészen rendes zakatolássá fokozódik a zaj a szobában. Amitől még lehetne aludni, ha a gép tízpercenként nem kapcsolna ki. Ilyenkor nagyot nyekken, majd három szabályos koppanással adja a család tudtára, hogy tíz perc múlva újra bekapcsol. Ez a hármas ütés olyan, mintha Beethoven Sors-szimfóniának a kezdetéről lespórolták volna a negyedik hangot, és ez a tám nélküli tá-tá-tá épp elég ahhoz, hogy az ember felébredjen, ha előtte már sikerült volna elaludnia. Kialvatlanságomra az emelt szintű reggeli sem adott vigaszt: megszokott fokhagymás pirítósomat jobban szeretem, mint a sonkás-tojásos választékot. Ha ebben nem is, de a fehérkrémes, a tiramisu és a lacimézes fogyasztásában majd igyekszem derekasan részt venni, hogy mielőbb sikerüljön kienni a póthűtő tartalmát.

Lapszám: 2011.04.25