Sántít Semjén Zsolt PhD-je is
Hargitai Miklós| Népszabadság| 2012. december 22. Plágium - A miniszterelnök-helyettes nem végzett érdemi tudományos tevékenységet
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) eddigi kommunikációja a Semjén-ügyben arra épült, hogy nekik valójában nincs teendőjük, hiszen a kormánypárti politikus hittudományi doktoriját az összes szabályt betartva minősítették át annak idején PhD-vé. A vonatkozó előírások és a korabeli dokumentumok alapján azonban ez az állítás cáfolható.
„Az átminősítés eljárása minden tekintetben megfelelt a hatályos egyházi és állami előírásoknak” – ez a mondat a lényegi része annak a (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest meg sem említő) november 20-i keltezésű közleménynek, amellyel Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora az egyetem részéről lezárhatónak vélte a Semjén-ügyet.
Az egyetem akkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy Semjénnek a jogelőd Pázmány Péter Hittudományi Akadémián 1991-ben megszerzett hittudományi doktoriját a jogszabályoknak megfelelően minősítették át 1997-ben PhD-vé, emiatt tehát nincs további vizsgálódnivalójuk a miniszterelnök-helyettes dolgozatával a Hvg.hu-n megfogalmazott, dokumentumokkal részletesen alátámasztott plágiumvádakkal kapcsolatban.
Ez a védekezés – jelesül az, hogy a címek, illetve az oklevelek kiadása szabályszerű volt, azt pedig utólag nem lehet vizsgálni, hogy fennálltak-e a diploma-, illetve fokozatszerzés „egyéb feltételei” (például az önálló kutatómunkával elkészített, korrekt idézéseket és hivatkozásokat tartalmazó dolgozat) – az ELTE érvelésében is felbukkan. A Pázmány helyzete azonban annyiban eltér az ELTE-étől, hogy a katolikus egyetem esetében már a kiindulópont is támadható: számos körülmény utal rá, hogy Semjén Zsolt doktorijának PhD-vé konvertálásakor nem a szabályoknak megfelelően jártak el.
Az egységes PhD-fokozatok kiadására – akár korábbi doktori címek átminősítésével is – kizárólag a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) adhatott jogot azoknak a felsőoktatási intézményeknek, amelyeknek volt a MAB által elfogadott akkreditációval rendelkező doktori képzésük.
A PPKE 1997-ben szerezte meg ezt a jogot a MAB-tól, és abban az évben került sor Semjén doktorijának átminősítésére is. A vonatkozó jogszabályok szerint az átminősítés nem automatikusan történt – nem volt tehát elegendő hozzá egy korábban szerzett doktorátus, illetve az új fokozatot kiadó intézmény MAB-akkreditációja –, hanem minden esetben szükség volt a jelölt publikációinak, illetve tudományos munkásságának vizsgálatára is.
Ezt erősítette meg a Népszabadság kérdésére Balázs Ervin, a Magyar Akkreditációs Bizottság jelenlegi elnöke is, hangsúlyozva: nem formális, hanem érdemi, eseti döntésekről volt szó, amelyeknél azt kellett felmérni, hogy a tudományos fokozatra vágyók megfelelnek-e azoknak a feltételeknek, amelyekkel valaki az átminősítés időpontjában PhD-t szerezhet.
Erre történik utalás egyébként abban az 1997. december 19. keltezésű, Erdő Péter akkori PPKE-rektor által aláírt hivatalos levélben is, amelyben Semjént az átminősítésről értesítik: „A Magyar Akkreditációs Bizottság 1997/4/IX/5 sz. határozatában adott jogunknál fogva korábban szerzett hittudományi doktorátusát, tekintettel annak jó eredményére, valamint időközben végzett egyéb tanulmányaira és tudományos munkásságára, tudományos doktori fokozattá (PhD) minősítjük át vallástudomány tudományágban”.
A levélben szereplő indoklás egyébként pontatlan: az „egyéb tanulmányok” és a doktori eredménye a PhD szempontjából úgyszólván indifferens, a tudományos munkásság viszont perdöntő.
Semjén hivatalos életrajzából ugyanakkor nem derül ki, hogy érdemi tudományos tevékenységet végzett volna az átminősítés előtt. „Tudományos karrierje” egy évvel korábban, 1996-ban kezdődött, rögtön azzal, hogy címzetes egyetemi docens lett a PPKE-n. A címzetes oktatói címeket az egyetemek viszonylag kevés megkötéssel adhatják ki, ám számos intézmény szabályzatában szerepel a PhD-cím, illetve az, hogy az érintett az adott szakterület országosan ismert szaktekintélye legyen.
Semjén Zsoltra ezen kritériumok egyike sem illett rá akkoriban, a publikációs „listája” pedig meglehetősen rövid volt: a nyilvánosan hozzáférhető információk szerint azon egyetlen, a Teológia című folyóirat 1992. évi 2. számában megjelent cikk szerepelt Korunk kihívása: a New Age címmel, amely azonban nem új eredményeket tartalmazott, hanem Semjén teológiai doktoriját és az abból derivált szociológiai szakdolgozatát foglalta össze.
A PhD-fokozat megszerzésének feltétele továbbá, hogy a jelölt két idegen nyelven képes legyen a szakirodalom és a szaknyelvi terminológiák használatára – ha az életrajzából indulunk ki, akkor ez a feltétel sem teljesült, hiszen az Országgyűlés honlapján fellelhető CV-ben a nyelvtudás rovatban csupán egyetlen tétel (angol középfok) szerepel.
A jelzett időszakban egyébként sem a tudomány kötötte le Semjén Zsolt energiáját: kereszténydemokrata politikusként tevékenyen részt vett a vatikáni szerződésnek nevezett államközi megállapodás előkészítésében és az egyházi álláspont kommunikálásában.
Tőle származik például annak a megindoklása, hogy miért kell a világi államnak – az adófizetők közösségének – az egyházakat anyagilag támogatnia: szerinte az egyházak „a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői, a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében”, ezért a közpénzből történő fenntartásuk közügynek tekinthető.
Vagyis Semjén a látszat szerint nem a tudományos teljesítményével érdemelte ki a vallástudományi PhD-t. Ebből pedig az következik, hogy a PPKE vezetésének akkor is lenne vizsgálnivalója a kormányfőhelyettessel kapcsolatban, ha abból indul ki, hogy a plágiumgyanús dolgozatot nem, csak a PhD megszerzésének körülményeit kutathatja. |
